Sirkó László

Hát, hol is kezdjem?

Tudom, háttal nem kezdünk mondatot. Ezért, feléd fordulok Kedves olvasó. Ha van türelmed végigolvasni ezt a kis dolgozatot, akkor én megírom. Meg én!

A nevezetes nap? 1950. szeptember 18. „Reggel 6-kor már megvoltál!” – mondta anyám, amikor faggattam a részletekről. Az utazás mikéntjét homály fedi. Az biztos, hogy valahogyan odajutottunk, a ceglédi Szülőotthonba, annak is a köves padlatára (szerencsére a párnákon landoltunk), míg össze nem szedtek minket. Én megsértődhettem, mert néhány nap múlva kiköveteltem, hogy menjünk haza, Albertirsára.  Mégis, az a legjobb hely egy ilyen hetyke kislegénynek.

Még akkor is, ha átmenetileg „menekülni” kellett a süket bába elől, akinek előttem már volt néhány sikertelen próbálkozása. Szóval jó döntés volt a Szülőotthon, akárki volt is a kitalálója.

Megérkeztünk. Mama röviden így mesélte: a „Kastélyba”. A szomszéd Ani néni nagy örömére, sokáig voltam kedvenc Lacika néven. Két süldő lány is nevelkedett ott, a Kastélyban. (Pontosítunk. A kertben levő cselédházban).) Ez a kis házrész volt az otthonunk. Egy kis ideig. Pedig itt jól éreztem magam. Állítólag. Onnan lehet tudni, hogy hárman etettek. Először megriadtam a történettől, de később világossá vált előttem a kép. Eltelt egy kis idő.

Anyám karján ültem. Az egyiken. A másik kezében a „Tatasos tányér” volt, benne a finom tejbegríz. Jobbról balra álltak a lányok. „Kiszolgálóim”. Igen jó teljesítménnyel. Tudniillik, ketten etettek. Mama azt mondta, nem elég gyorsan. Két kanál gríz között még volt időm felordítani: Így adva közre a véleményemet, hogy: látnám már a kakast, a tányér alján.

Bethlen utca a következő helyszín, vagy ahogy a nép hívta a betlehem utca. Szűk is, poros is, de a miénk. Onnan még vannak szép emlékeim. Nem sok, de van. Ahogy a tudatom nyílt, úgy szaporodtak a szorongásaim. Kiskamasz koromra minden miatt. Iskolás koromra alig maradt nyugalmi állapot az életemben. Alsóban előfordult, hogy méterrúddal kaptam tenyerest. (A vonalzó is túlzás.) Felsőben már voltak sikerélményeim, de nem lehetett pontosan tudni, mi a helyes irány, úttörők voltunk, a szülők munkásőrök, neveltetésünk minősége „biztosított volt” 1965-ben.

Az időszak egyetlen hibátlan akciója az volt, hogy alsós, nyolcéves létemre már bekerültem a felsős csapatba. Ők, az irodalom, ének tanerő Ica néni, Szabó Sándorné szervezésében, az Erkel Színházban ismerkedhettek az operairodalom javával. Évekig okozott boldogságot ez a lehetőség. Maradandó nyomokat hagyva lelkemben. Kiskamasz, nagykamasz időszakom csupa zavar, kétség. Némi nyugalom azután jött, amikor édesanyám úgy döntött, elválik apámtól.

„A lehető legjobb időpont” egy kamasz fiú életében. 14 évesen nem érett az ember, semmilyen döntésre.

Vadidegen ember tanácsára, villanyszerelő-műszerész tanonc lettem Újpesten. Ha megkérdezné valaki, hogy mi közöm volt nekem ehhez a kifejezetten műszaki beállítottságot követelő élethez, határozottan tudnék válaszolni. Semmi. Telt az idő, lakhelyem Budapest.

Így ért véget a kamasz-ifjú korom. Kása Anna (később a boltos Annuska néni) és a pék Sirkó Pali szerelmének gyümölcse, kezdett zsendülni, amikor határozott változást mutatott a „barométer”. Egy nap alatt hagytam el tanult szakmámat és léptem a „művészpályára”- énektanárom, Keresztessy Hédy jóvoltából. Amikor anyám meghallotta a tervemet, könnyek között csak annyit mondott „Ugyan Édes Fiam, úgy se’engednek azok maguk közé!”

1972. szeptember: „Leszerződtem”. Segédszínész, karkötelezettséggel státuszt kaptam Radó Vilmostól, aki a kecskeméti Katona József Színház direktora volt. Szeretett. Két boldog évet töltöttem kisinasként 22 évesen híres teátrum nagyszerű színészei, rendezői között tanulva az alapokat, becsülettel teljesítve a mindenféle feladatot, ami csak létezett egy kezdő számára.

A második évad vége felé megkaptam életem első, jelentős szerepét. A Popfesztivál című musicalben a Tanú karakterét, ami önmagában is nagy jutalomnak számított, de ennél nagyobb boldogság is ért. A direktor és a főrendező javaslatára jelentkezhettem a Színházművészeti Főiskolára. Elsőre felvettek. Osztályfőnököm Kazán István lett. Nem kisebb ígéret hangzott el Tőle: „Ősszel jelentkezzen, ha beindul az évad, leszerződtetem fellépti díjasnak a színházamba.”

1974-től főiskolás és a Bartók Színház (ma Újszínház a Paulay Ede utcában) színésze lettem. Tíz évig pesti színész voltam, sok jó és kevésbé jó történt velünk, velem. Megtaláltam a páromat, megszületett Anna lányom 1984-ben. 1986-ban Lendvay Ferenc hívására visszaszerződtem Kecskemétre és elkezdődött egy csodálatos időszaka az életemnek.

Vezető színészként évekig, rengeteg feladattal. A város művelődési központjában megalapítottam a Gyerekszínházat. 17 évig vezettem, előadásait rendeztem, játszottam. 1990-ben Eszti lányom megszületett. Egy évvel később megalapítottam a kecskeméti Színitanodát. 16 év után lelkiismereti okok miatt felfüggesztettem a működését. Fenn függ azóta is. Ez idő alatt a városi televízió felelős szerkesztője voltam 15 évig.

Rengeteget tanultam, sokat tanítottam. Kiváló szerepeket játszottam és gyűjtöttem az elismeréseket. Álljon itt sorrendben a Város és a Megye, valamint a Kulturális kormányzat elismerő díjainak gyűjteménye:

• Katona József-díj
• Bács-Kiskun megye Kultúrájáért-díj
• Prima Primissima (megyei) díj
• Legjobb színésznek járó díj
• A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Örökös tagja
• Életműdíj
• Aase-díj
• Magyar Arany Érdemkereszt
• Magyar Érdemrend lovagkeresztje
• Gobbi Hilda-életműdíj
• Albertirsa város díszpolgára

Munka, munka, munka. Ha látni akartuk egymást, a család utazott. Örök lelkifurdalás gyötör, hogy nélkülem nevelkedtek a lányok.

Ba Éva, a párom, gyermekeim anyja. Érdeme, hogy két nagyszerű gyerekünk van. Hálából 41 év mátkaság után 2025. április 4-én hosszabb fontolgatás után feleségül vettem Őt. Isten éltesse egészségben! Vigyázunk egymásra, szeretjük a lányokat.

Összegzés:

55 évet töltöttem a pályán.

75. évet betöltöttem, játszom a mai napig.

Játszani is szeretnék, mindaddig, amíg a vezetés bízik bennem, mindaddig, amíg követhetően jól teljesítek.

Köszönet a mindenkori drága, megbocsátó és éltető közönségnek. Nagyon sok gyönyörű közös esténk volt. Próbálok itt a végén egy kis tablót készíteni a teljesség igénye nélkül a kedvencekből.

• Kezdjük, az első tehát a Popfesztivál - „Tanú”
• Moliére: Scapin furfangjai
• Tom Sawyer kalandjai…Huckleberry
• Mágnás Miska-Miska
• 1986. Marica grófnő-Dragomir
• Luxemburg grófja-Poire
• Bánk bán-Biberach
• Szomorú vasárnap-Seress Rezső
• III. Radován-Radován
• Cirkuszhercegnő-Nagyherceg
• Oliver musical-Fagin Zsebtolvajok fejedelme
• Pillantás a hídról-Eddie Carbone

Stb. stb. 300 szerep 55 év.

Nem utolsó gondolatként fogadja az én Szülőfalum, ma már város Albertirsa, szeretetteljes köszöntésemet. Éljen, szépüljön, gyűjtsön össze minél több harcra képes fiatalt, akik legalább annyira szeretik, mint mi annak idején.

Persze ma már másképp kell.  Nem tudom pontosan, hogyan, de mi idősebb, valaha itthon akarók, időnként azért jövünk össze, hogy demonstráljuk, mennyire szeretnénk a fejlődését ennek a mi valamikori szűkebb hazánknak, és csak csendben mondom, talán még feladatokat is vállalnánk a hasznára.