„Mindig úgy éreztem, hogy nekem közöm lesz egyszer ehhez a darabhoz” – meséli Járai Máté, aki Szolnokon, Győrben és Szegeden is olyan időszakban játszott, amikor műsoron volt az Anconai szerelmesek. Arra azonban nem számított, hogy egyszer éppen a történet legidősebb polgárát alakíthatja.

A szerepben Járai Máté egy egészen sajátos képet formál meg Tomao Nicomacoról. „Nem a megfáradt, kiöregedett szoknyavadászt látom benne, hanem egy magára sokat adó, elegáns olasz polgárt, aki számára a megjelenése legalább annyira fontos, mint a társadalmi helyzete. Valahányszor kimegyünk Olaszországba nyaralni, mindig elkap az az életérzés, ami az olaszokra jellemző. Nagyon szeretem, hogy az öltözködés ott a kultúra természetes része, és örömmel veszem, amikor én is dicséretet kapok tőlük a megjelenésemre” – árulta el Máté, akinek a kávé ugyan kimarad az olasz mindennapokból, hiszen soha nem kávézik, de a fagylalt, az édességek hozzátartoznak az igazi dolce vita életérzéshez.

Tomao személyiségének feltérképezése a próbák során is izgalmas feladatnak bizonyult. „A lányával meglehetősen szigorúan bánik, de a körülötte élő nőkkel sem mindig kíméletes. Aztán ahogy egyre jobban megismerjük, lassan más kép rajzolódik ki róla. Azt gondolom, hogy ennek az előadásnak az egyik legszebb vonása az, hogy a különös figurák mindegyikéről kiderül, hogy ha különcök is, a szívük azért nagyon a helyén van. Tomao is ilyen: esendő, olykor önző, néha komikus, de mégiscsak szerethető. Azt gondolom, hogy mindannyian egy ilyen mesében szeretnénk élni.”

A színművész a karakter hátterét is igyekezett megfejteni. Szerinte Tomao anconai befolyása aligha véletlen. „Valószínűleg a főtér valamennyi ingatlana az ő kezében van, és talán még maffiózói gyökerei is lehetnek. Hogy mivel foglalkozik igazán, azt még nem fejtettük meg, de valószínűleg ingatlanban utazik” – teszi hozzá nevetve.
Járai Máté számára különösen fontos, hogy Vajda Katalin darabja valódi társulati játékra ad lehetőséget. „Bár Tomao központi figura, az előadás korántsem egyszemélyes történet. Minden szereplőnek megvan a maga pillanata, saját dala, lehetősége arra, hogy megmutassa a karakterét. Ez egy igazi csapatjáték.”

A harmincéves siker titka
A színművész szerint a darab népszerűségének egyik titka, hogy a nézők néhány órára kiszakadhatnak a hétköznapokból. „Ilyen rövid nyaraláson senki nem vett még részt, ugyanis két és fél órára el lehet utazni velünk Olaszországba. A mediterrán hangulatot a díszlet, a dalok, a karakterek és a szövegek együtt teremtik meg. Különösen szerencsés dolognak tartom, hogy éppen novemberben mutatjuk be a darabot. Amikor odakint már hideg van és korán sötétedik, a színházban a napsütötte Itália várja a közönséget.”
A könnyed történet ugyanakkor emberi kapcsolatokról is mesél. „Az apa és lánya közötti viszony, a rég nem látott testvérek és szerelmek találkozása, a félreértések mind olyan helyzetek, amelyek túlmutatnak a vígjátéki fordulatokon. Ráadásul generációtól függetlenül elvarázsolja a nézőket, ezt tudja harminc éve az Anconai szerelmesek. Ez pedig nagyon nagy dolog.”

A dalok mellett a táncok is komoly szerepet kapnak az előadásban. Markovics Emese koreográfus versenytáncosi tapasztalatait kamatoztatva egy rendkívül összetett, látványos mozgásvilágot álmodott meg. „Ezek nemcsak egyszerű színésztáncok, hanem annál jóval sokrétűbbek. A koreográfia izgalmasan kapcsolódik össze a zenével, és bizony feladta a leckét nekünk, hiszen nem minden lépés adta magát olyan könnyen. Hogy hány táncos cipő ment tönkre a próbák alatt, az maradjon a mi titkunk.”
Minden este tartogat valami újat
Járai Máté játékának egyik különlegessége az improvizáció, amely az évek során szinte a színészi eszköztárának védjegyévé vált. „Kíváncsi vagyok rá, hogyha majd egyszer Shakespeare-t játszom vagy Csehovot, ott vajon erre lesz-e lehetőség” – jegyzi meg mosolyogva.
Bár az Anconai szerelmesek esetében az eredeti szövegkönyv nem kínált az improvizációra lehetőséget, mégis az előadásban azért helyet kapott ez a fajta szabadság. A múlt nyári turnén az Erkel Színház társulatával már tudatosan készült az egyes városok aktualitásaiból, hogy a helyi közönség számára is személyessé tegye az estét. Kecskeméten is szeretné megőrizni ezt a közvetlenséget. „Nekem nagyon fontos, hogy a közönség azt érezze, hogy ez csak most, csak itt történik meg és ugyanígy semmikor máskor. Ehhez az improvizáció a legjobb módszer. Bízom benne, hogy a kecskeméti közönség többször visszatér majd Anconába. Ez egy többször nézős darab, már csak azért is, mert ezeket a dalokat ezerszer is jó újrahallgatni.”

Járai Máté számára tehát Ancona nem csupán egy olasz kisváros a színpadon, hanem egy olyan hely, ahová jó újra és újra megérkezni. Ahol a szerelem, a humor, a zene és az emberi esendőség egymásba fonódik, és ahol a néző néhány órára elfelejtheti a hétköznapokat, miközben elutazik a teátrum társulatával egyenesen a napsütötte Itáliába.
























