„Két és fél órára Olaszországba utazhatunk” – Járai Máté Tomao Nicomaco szerepében

Járai Máté számára régi ismerős az Anconai szerelmesek világa, hiszen pályafutása során három olyan színház társulatának is tagja volt, ahol játszották Vajda Katalin zenés komédiáját. Most először azonban ő maga is részese a történetnek: Tomao Nicomaco szerepében lép színpadra. Járai Mátéval az általa alakított karakterről, az olasz életérzésről, a közös játék öröméről és arról is beszélgettünk, hogy miért jelenthet ez a produkció igazi, felhőtlen kikapcsolódást a nézők számára.
2026. november 18.
Gál Orsolya

„Mindig úgy éreztem, hogy nekem közöm lesz egyszer ehhez a darabhoz” – meséli Járai Máté, aki Szolnokon, Győrben és Szegeden is olyan időszakban játszott, amikor műsoron volt az Anconai szerelmesek. Arra azonban nem számított, hogy egyszer éppen a történet legidősebb polgárát alakíthatja. 

A szerepben Járai Máté egy egészen sajátos képet formál meg Tomao Nicomacoról. „Nem a megfáradt, kiöregedett szoknyavadászt látom benne, hanem egy magára sokat adó, elegáns olasz polgárt, aki számára a megjelenése legalább annyira fontos, mint a társadalmi helyzete. Valahányszor kimegyünk Olaszországba nyaralni, mindig elkap az az életérzés, ami az olaszokra jellemző. Nagyon szeretem, hogy az öltözködés ott a kultúra természetes része, és örömmel veszem, amikor én is dicséretet kapok tőlük a megjelenésemre” – árulta el Máté, akinek a kávé ugyan kimarad az olasz mindennapokból, hiszen soha nem kávézik, de a fagylalt, az édességek hozzátartoznak az igazi dolce vita életérzéshez. 

Tomao személyiségének feltérképezése a próbák során is izgalmas feladatnak bizonyult. „A lányával meglehetősen szigorúan bánik, de a körülötte élő nőkkel sem mindig kíméletes. Aztán ahogy egyre jobban megismerjük, lassan más kép rajzolódik ki róla. Azt gondolom, hogy ennek az előadásnak az egyik legszebb vonása az, hogy a különös figurák mindegyikéről kiderül, hogy ha különcök is, a szívük azért nagyon a helyén van. Tomao is ilyen: esendő, olykor önző, néha komikus, de mégiscsak szerethető. Azt gondolom, hogy mindannyian egy ilyen mesében szeretnénk élni.”

A színművész a karakter hátterét is igyekezett megfejteni. Szerinte Tomao anconai befolyása aligha véletlen. „Valószínűleg a főtér valamennyi ingatlana az ő kezében van, és talán még maffiózói gyökerei is lehetnek. Hogy mivel foglalkozik igazán, azt még nem fejtettük meg, de valószínűleg ingatlanban utazik” – teszi hozzá nevetve.

Járai Máté számára különösen fontos, hogy Vajda Katalin darabja valódi társulati játékra ad lehetőséget. „Bár Tomao központi figura, az előadás korántsem egyszemélyes történet. Minden szereplőnek megvan a maga pillanata, saját dala, lehetősége arra, hogy megmutassa a karakterét. Ez egy igazi csapatjáték.”

A harmincéves siker titka

A színművész szerint a darab népszerűségének egyik titka, hogy a nézők néhány órára kiszakadhatnak a hétköznapokból. „Ilyen rövid nyaraláson senki nem vett még részt, ugyanis két és fél órára el lehet utazni velünk Olaszországba. A mediterrán hangulatot a díszlet, a dalok, a karakterek és a szövegek együtt teremtik meg. Különösen szerencsés dolognak tartom, hogy éppen novemberben mutatjuk be a darabot. Amikor odakint már hideg van és korán sötétedik, a színházban a napsütötte Itália várja a közönséget.”

A könnyed történet ugyanakkor emberi kapcsolatokról is mesél. „Az apa és lánya közötti viszony, a rég nem látott testvérek és szerelmek találkozása, a félreértések mind olyan helyzetek, amelyek túlmutatnak a vígjátéki fordulatokon. Ráadásul generációtól függetlenül elvarázsolja a nézőket, ezt tudja harminc éve az Anconai szerelmesek. Ez pedig nagyon nagy dolog.”

A dalok mellett a táncok is komoly szerepet kapnak az előadásban. Markovics Emese koreográfus versenytáncosi tapasztalatait kamatoztatva egy rendkívül összetett, látványos mozgásvilágot álmodott meg. „Ezek nemcsak egyszerű színésztáncok, hanem annál jóval sokrétűbbek. A koreográfia izgalmasan kapcsolódik össze a zenével, és bizony feladta a leckét nekünk, hiszen nem minden lépés adta magát olyan könnyen. Hogy hány táncos cipő ment tönkre a próbák alatt, az maradjon a mi titkunk.”

Minden este tartogat valami újat

Járai Máté játékának egyik különlegessége az improvizáció, amely az évek során szinte a színészi eszköztárának védjegyévé vált. „Kíváncsi vagyok rá, hogyha majd egyszer Shakespeare-t játszom vagy Csehovot, ott vajon erre lesz-e lehetőség” – jegyzi meg mosolyogva. 

Bár az Anconai szerelmesek esetében az eredeti szövegkönyv nem kínált az improvizációra lehetőséget, mégis az előadásban azért helyet kapott ez a fajta szabadság. A múlt nyári turnén az Erkel Színház társulatával már tudatosan készült az egyes városok aktualitásaiból, hogy a helyi közönség számára is személyessé tegye az estét. Kecskeméten is szeretné megőrizni ezt a közvetlenséget. „Nekem nagyon fontos, hogy a közönség azt érezze, hogy ez csak most, csak itt történik meg és ugyanígy semmikor máskor. Ehhez az improvizáció a legjobb módszer. Bízom benne, hogy a kecskeméti közönség többször visszatér majd Anconába. Ez egy többször nézős darab, már csak azért is, mert ezeket a dalokat ezerszer is jó újrahallgatni.”

Járai Máté számára tehát Ancona nem csupán egy olasz kisváros a színpadon, hanem egy olyan hely, ahová jó újra és újra megérkezni. Ahol a szerelem, a humor, a zene és az emberi esendőség egymásba fonódik, és ahol a néző néhány órára elfelejtheti a hétköznapokat, miközben elutazik a teátrum társulatával egyenesen a napsütötte Itáliába.

További hírek