Az egyfelvonásos vígopera az opera történetében először állítja középpontba a modern technika egyik hasznos vívmányát, friss, ötletes, és körülbelül felöleli mindazt, ami egy telefon körül lebonyolódhat. A zene csuparégi és nagynevű elődöt mutat fel. Verdi-féle áriaforma koloratúrákkal fűszerezve, puccinis hangzatok, schuberti érzelmek, bécsi keringőfoszlányok, mindig kissé archaizáló gúnyolódás keretében, de azért a jó ízlés határain belül.

Ben arra készül, hogy olthatatlan szerelmét megvallja Lucy-nek, valahányszor azonban belekezd – kicsit ugyan körülményes módon – mondókájába, mindig megszólal a telefon, s Ben terve meghiúsul. Kénytelen belátni, hogy ellenfelét a saját eszközeivel kell legyőznie, s a vonathoz sietve megoldást egy telefonfülke segítségével talál.