Sorra pukkadnak ki a buborékok, ennek ellenére (azaz éppen ezért) az előadás sértetlen marad. Habár Csiky Gergely nyelve időtálló, a vígjáték felépítése következetes, a jelenetek pedig mozgalmasak, a darab szemléletét átható és a jellemeket meghatározó romantikusság indokolttá teszi a változtatásokat és kézenfekvővé az iróniát. Csiky drámája két, összefonódó konfliktuson alapszik. Az egyik Solmay Ignác és felesége, Szidónia küzdelme, az utóbbi ugyanis minden erejével azon van, hogy fényes partit adva jó partit biztosíthasson gyerekei számára, az előbbi viszont már a darab elején, vádlón figyelmeztet: „mit törődtetek ti egyébbel, mint toalettel, mulatsággal, üres hivalkodással, az élet csillogó buborékjaival, melyek addig tartanak csak, amíg hozzájuk nyúltok!”
Éppen a gyerekek neveltetéséből következik a másik konfliktus, hiszen az elsőként házasodó Szerafin nem tud lemondani a fényűzésről, ám azzal, hogy pénzt fogad el barátnőjétől, Malvintól, befolyásos férje, Rábay Miklós makulátlanságát is kockára teszi. Rábay ráadásul két tűz közé kerül, hiszen felesége arra kéri, hogy – az ominózus barátnő férjét – Hámort bízza meg a Körös-szabályozással, apósa pedig azt szeretné, hogy a Solmay-család barátjának, Morosán Demeternek a pályázatát fogadja el. A tét persze ekkorra már Rábay becsülete, amit hiába igyekszik Solmay megmenteni: a családfő uzsorakölcsön árán is kifizetné lánya adósságát, de a pénz Szidónia, az ékszerek rendezett számlái pedig Rábay kezébe kerülnek, s minden összeomlani látszik.
Mindezt azért kell ilyen részletességgel taglalni, mert ehhez képest látszik igazán, hogy Mohácsi János mennyire más mederbe tereli az előadást, és azért lehetséges elmondani, mert a kecskeméti Katona színpadán a szövevényes cselekmény háttérbe szorul és súlytalanná válik, a sulykolt, szájba rágott tanító szándéknak pedig már nyoma sincs. Szerencsére tehát nem kell levonni a kínos tanulságot, miszerint Béla és özvegy Sereczkyné hozományvadászatánál mennyivel többet ér Solmay Gizella és Morosán Tamás őszinte kapcsolata vagy Rábay és Szerafin újbóli egymásra találása, s mi több, itt már a fővárosi életmód kényszerű feladását sem enyhítik a vidéki lét tisztaságának ábrándjai. Persze a hivalkodó, pazarló életvitel ma is könnyedén vesztegetéshez, eladósodáshoz vezet, de a korrupciót úgysem lehet meggátolni, s bár a svájci frank árfolyam-növekedése szabályozható, de nem mérnöki tervekkel és kubikosokkal, vagyis Mohácsi Jánost nem az aktualitások, hanem a Buborékok általános érvényű igazságai foglalkoztatják.
A műfaji besorolás – zenés vígjáték – ugyan még becsapós, de az előadás alatt folyamatosan szóló élőzene egyértelművé teszi, hogy Bognár Brigitta, Kovács Márton és Puskás Gyula színészi és hangszeres játéka nem fokozza, hanem ellensúlyozza az előadás felszíni könnyedségét. Ugyanezt a kettősséget fejezi ki Fodor Viola visszafogott díszletének ellentmondása, azaz a tágas teret szabdaló oszlopok tompán tükröződő, rozsdás fémfelületének durvasága és közöttük a fehér térelválasztó leplek eleganciája. Az előadás keringővel indul, s a báli hangulathoz remekül illenek Tihanyi Ildikó alkalmi jelmezei, ugyanakkor a kiegészítők felvonásonként változó színszimbolikája és a ruhák variálhatósága – hacsak nem az volt a cél, hogy a nézőtéri Szidóniák megpukkadjanak – talán túlságosan is a külcsínre tereli a figyelmet.
A díszlet és a jelmezek érzékeltetette kénytelen összetartozás Solmay és Szidónia kapcsolatában a legszembeötlőbb, Márton András és Sára Bernadette párosa pedig a rendező színészvezetésén túl Mohácsi István dramaturgiai változtatásainak érvényességét is bizonyítja. Noha a Solmay és Szidónia közötti civódás ugyanúgy folyik, ahogyan azt Csiky megírta, a szülők már csak látszólag ellenpólusai egymásnak.
Ez egyrészt azért lehetséges, mert Solmay korántsem feddhetetlen, tehát az egykor volt erkölcsi példakép, a családját menteni igyekvő férj és apa, illetve a mostani szerencsejáték-függő, házasságszédelgő férfi között jobbára csak cinizmusuk teremt kapcsolatot, ugyanakkor Solmay alakja egészen olyan, mintha a változás az eltelt idő ésszerű következménye volna. Csiky első jelenetében a családfő még csak formálisan beszélget a cselédlánnyal, Bettivel, ezt követően pedig értetlenül hallgatja végig fia, Róbert panaszkodását King Arthurról és a lóversenyen hagyott kisebb vagyonról, az utókor rosszindulatú sejtése – a derék Ignác talán mégsem tudott ellenállni a szemrevaló cseléd csábításának, s meglehet, fia éppen tőle örökölte játékszenvedélyét – azonban megerősítést nyer a színpadon. Solmay ugyanis előbb Betti szoknyája alá nyúl, majd átszellemülten kőr bubit emleget – persze az már végképp csak leírva látszik, hogy a kártyajátékból vett kifejezés egyúttal a saját feje fölött kipukkadó buborék becézése is.