Abban látatlanul is biztos voltam, hogy remek énekteljesítményre képes ebben a szerepben is, de voltak félelmeim, hogy viszonylag behatárolt színházi tapasztalataival mennyire tud helytállni ebben a nem könnyű, fajsúlyos szerepben. Nos, kár volt különösebben félnem. Tényleg remekül énekelt, különösen mély regiszterekben tetszett nagyon, de a színészi játéka is kellemesre sikeredett. Valjean-ja visszafogott úriember, egyszerű játéka hagyja a zenét, az éneket áradni, csak néhány jelenetben hiányoltam Feke Pál erőteljesebb megszólalásait. Egyházi saját bevallása szerint is – pontosan a tapasztalatlanság okán – nagyon megküzdött a szereppel, de bátran állíthatom, hogy megérte a harc. Így minkét szereposztásban olyan Valjeant láthatunk Kecskeméten, akik képesek élményt nyújtani és felnőnek a feladathoz. Öröm volt újra látni Mahó Andreát Cosette szerepében.
Több mint egy évtizede már, hogy először találkozott ezzel a szereppel, s még mindig úgy érzem, hogy ez az a szerep, amit rá öntöttek. Varázslatos, törékeny jelenség Cosette kosztümjeiben a színpadon, miközben bravúros könnyedséggel énekli az igen magas hangokat is. Ez hiányzott nekem Zavaros Eszter Cosettjéből. A csilingelő, kristálytiszta magasságok. Mahó Andreánál minden a helyén. Enjolras szerepében is volt szerencsém látni Kiss Zoltánt és váltóját is. A forradalmárok vezetőjét másodszereposztásban a Társulatban megismert Aradi Imre alakítja. Kétszer is volt alkalmam látni. Kiss Zoltánnal ellentétben
Ő nem bariton, hanem tenor, egészen más hatást is kelt. Elsőre, még tavaly októberben, kicsit erőtlennek éreztem. Enjolrasnak akad néhány olyan hatásosnak szánt megszólalása ahol jobban működik egy erőteljesebb bariton, mint a tenor hang. Egész egyszerűen nehezebben kelti azt a lelkesítő, energikus, karizmatikus hatást, ami optimális ebben a szerepben. Februárban volt alkalmam másodszor is látni Őt a színpadon és sokat fejlődött az eltelt hónapokban. Nagyobb hangerővel szól, sokkal hatásosabb volt. Persze lehet, hogy csak a keverőpultosok figyeltek jobban.
Összességében megfelelőnek találtam, de nincs akkora karizmatikus hatása mint Kiss Zoltánnak, még akkor sem, ha utóbbi küzdött problémákkal a magasabb hangoknál. Ha már a társulatos szereplőknél tartunk… Fantine szerepében Molnár Ágit is láttam Kecskeméten, s igen jó benyomást tett rám. Elhittem neki mindent és szépen is énekelt. Eponine szerepében pedig Simon Boglárkával is találkozhattam, aki jobban tetszett mint Réthy Zsazsa. Jól énekelt – bár ezen a téren Zsazsával sem voltak problémák – és meggyőzően játszott. Az világossá vált számomra, hogy ami nem tetszik Eponine-ben, az főként rendező koncepció, de a tébláboló, elveszett lányok megformálása jobban tetszett Boglárka esetében. Javert szerepében Miller Zoltán mellett Vincze Gábor Pétert volt alkalmam látni. Ő a győri zenés előadások alapköve, ezúttal Kecskeméten is remekül helytáll. Klasszikus énekesi alapokkal rendelkező, igen megbízható művész, a színészi mélységekkel is rendelkezik. Javert alakítása hibátlan.
Erőteljes, hihető figura, remek éneklés. Ahogy hallom, a napokban újabb szép szerepre készülhet. A korábbi szolnoki Vörös Pimpernel nyomán Győrben felújított darabban Chauvelin karakteres figuráját alakítja. Úgy érzem, hogy a kecskeméti Nyomorultak előadás kettős, helyenként hármas szereposztása egészen kiegyensúlyozottra sikeredett. Legtöbb szerepben a váltó is megfelelő élményt nyújt s nem teheti tönkre a szórakozásunkat egy-egy kevésbé mázlistára sikeredett időpontválasztás. Így bátran javasolhatom a fővárosi színházrajongóknak is, hogy az aktuális szereposztás ismerete nélkül is bátran váltsanak jegyet akár kecskeméti, akár a margitszigeti előadásokra!
forrás:http://www.zene.hu/20110415_nyomorultak_kecskemetrol_a_margitszigetre