- Miért választotta ezt a darabot?
- Szeretem Brechtet, sok darabját rendeztem már. Az Angliai Második Edward életének régen olvastam egy nyersfordítását, és nagyon tetszett. A kecskeméti előadáshoz Ungár Júlia csinált új fordítást, akivel már több, mint tíz éve dolgozom együtt. Amikor a színház vezetése felkért egy rendezésre, lehetett tudni, hogy a kecskeméti társulatból kik érnek rá abban az időszakban, és kíváncsi voltam ezekre a fiatal színészekre.
- Melyik volt izgalmasabb az Ön számára: a szerző személye, vagy a történet, amit elmesél?
- Egyértelműen Brecht: hogy mit csinál egy Shakespeare-korabeli történettel. Brecht eleinte nagyjából követi Marlowe cselekményét, de aztán egyre inkább más érdekli. Szokványos, ismertnek vélt helyzetekben szokatlanul viselkednek emberek. És nem csak a négy főszereplő, hanem az utolsó bérgyilkos is. Az Edward Brecht korai darabja, de a gondolkodásmódja ugyanaz, mint azokban a darabjaiban, amelyeket elismernek, mert azt hiszik, hogy ismerik őket. A darabban gyakorlatilag folyamatosan háború van, apróbb szünetekkel. Nem sokkal az I. világháború után vagyunk. Brecht tudja, hogy a háborúkat sokkal kevésbé hazafias, mint inkább gazdasági-hatalmi érdekekből vívják. És saját magának, világlátásának is ellentmond, amikor Edwardot nem tudjuk úgy nézni, mint a háború, ezrek halálának okozóját.
Négy ember életét kísérjük végig, miközben háború, vacak politikai civakodás dúl Angliában. „Anglia királya, második Edward, nyugtalan kormányzása, és siralmas halála adatik elő itt nyilvánosan, ahogy, kegyence Gaveston felvirradó és leáldozó szerencséje, továbbá Anna királyné zilált sorsa, ahogy a nagy Roger Mortimer felemelkedése és bukása”.
- Az említett négy szereplőt megformáló színészek közül mindenki a tanítványa volt?
- A Gavestont alakító Orth Péter járt az osztályomba az egyetemen. Porogi Ádám a Kaposvári Egyetemen tanult, egy vizsgaelőadásban láttam – övé a címszerep. Trokán Nóra a király feleségét játssza, Csémy Balázs pedig Mortimert. Mindkettőjükkel dolgoztam már az egyetemen egy Lear király előadásban. A többiekkel is vagy dolgoztam már, vagy ismertem őket a munkáikból.
- Van ebben a történetben egy férfi szerelem, ami nem könnyű téma. Hogyan dolgozza fel ezt Brecht?
- Hétszáz éve, vagy a húszas években, amikor Brecht ezt a darabot írta (1924), talán még kevesebb előítélet volt ebben a kérdésben, mint itt és ma. Más darabjaiban ennél sokkal durvábban és bonyolultabban írt a férfiak közötti szerelemről – például a Baalban és A városok dzsungelében –, de akkor sem úgy foglalkozott vele, mint egy bulvártémával. A szerelem érdekli, a mélysége, kizárólagossága, hogy mind a ketten belehalnak, és nem az, hogy férfiak szerelme. Az csak ürügy a környezet számára, hogy kiirtsák, ami az érdekeik útjába áll. Mindenki nagyobb szeletet akar a tortából. Vagyis nem az bántja őket, hogy Edward szereti azt a fiút, hanem az, hogy nem részesülnek olyan mértékben a hatalomból, amennyire szeretnének. Ahhoz, hogy a céljukat elérjék, a nép érdekeire hivatkozva háborút szítanak…
Sokkal jobban szúrja a szemüket, hogy Gaveston egy egyszerű hentesfiú. Marlowe alakjával ellentétben egyáltalán nem él vissza a helyzetével. Sőt, számára hihetetlen ez az érdeklődés a király részéről, mert nem találja magát különösebben érdekesnek. Érthetetlen, hogy nem szép, fiatal feleségét, Annát szereti, de hát ez a szerelem természete. Anna csalódottságában, bánatában, bosszúból szövetkezik Roger Mortimerrel, aki szobatudósból véres, karrierista államférfivé lép elő. Ez is egy kapcsolat, de inkább érdek szülte, és mindvégig féltékenyek arra a másik, megmagyarázhatatlan, mégis magától értetődő érzésre.
- Brecht műveit – talán elméleti írásai miatt – gyakran száraznak tartják. Igaz ez az Angliai Második Edward élete című művére?
- Véleményem szerint sok a félreértés Brechttel és a rendezői elveivel, elméleti munkáival kapcsolatban. Ezért tarthatják száraznak és távolságtartónak, pedig ez nem így van. Ez a műve is nagyon érzelmes, hiszen ez egy szerelmi történet a háború kellős közepén. Csupán arról van szó, hogy szentimentális semmiségek helyett valós érzelmekről ír, és emellett rámutat a csúf, meztelen érdekekre is. Brechtnél nem elsősorban a történés a fontos, hanem az, hogy mindez hogyan történik. Vagyis nem a történet kimenetelére, hanem a „menetére” kell odafigyelnünk.
- Milyen lesz az előadás látványvilága?
- A Kelemen László Kamaraszínházban játsszuk majd az előadást, ebben a fura, szomorú kis teremben, amit én nagyon szeretek. Ami a teret, a díszletet illeti, minden Shakespeare-korabeli, vagy azt feldolgozó műnél elgondolkodunk rajta, hogy kellene valamilyen díszlet, de tudjuk, hogy lehetetlen mind a hatvanvalahány helyszínt megjeleníteni. Egyes részeket sem érdemes kiemelni, mert ami például jó lenne az első, a huszonkettedik meg az ötvenhatodik jelenethez, az nem passzol a többihez. Ezért inkább felületekkel és a ruhákkal fogunk dolgozni.
Bera Linda