Dunai Tamás már kétszer hagyott - nem is akármilyen - nyomot a Katona József Színház történetének legszebb lapjain. Két évvel ezelőtt a Szász János rendezte Három nővérben Kuligint alakította, tavaly pedig a Bagó Bertalan által színpadra állított Caligula helytartójában Barakiás, a zsidó főpap szerepében láthattuk. Idén ismét visszatér Kecskemétre, és most egy családregény hőse lesz. Tormay Cécile A régi ház című darabjában lép a közönség elé, amit Cseke Péter, a teátrum direktora rendez.
- Ez egy többgenerációs regény, ami Deres Péter zseniális átdolgozásában kerül színre. Tormay Cécile nagyon ellentmondásos személyiség, egyáltalán nem beskatulyázható – mondta Dunai Tamás, aki a darabban a nagy építőmester, Ulwing Kristóf fiát, János Hubertet alakítja. - A mű címében lévő „régi”, egy különös fogalom. Valami, ami múlandó, lecserélésre vár, de ugyanakkor ott vannak benne a hagyományok, amiket meg kellene őriznünk. A darabban fontos szerepet játszik az idő, az előadás is azzal kezdődik, hogy ketyeg az óra. A színpadon helyre kell tenni a kizökkent időt, éppen úgy, ahogyan napjainkban is, éppen ezért annyira aktuális most a darab. Amiben most élünk, egy megosztó idő, a szépségnek, a tisztaságnak és az igazságnak nagyon ketyeg az órája – emelte ki a színművész.

A darabban minden generáció úgy véli, jobban tudja a dolgát, mint az előző, holott egyre fogynak a képességek, és a szereplők egyre kevésbé hatékonyan tudják megoldani a problémáikat. - A darabbeli apám le tudta tenni úgy a névjegyét, hogy forradalmasított, hidakat, városrészeket épített fel. Nekem éppen arra marad energiám, hogy megőrizzem azt, amit létrehozott, de már nem tudom továbbfejleszteni. A fiam pedig elkártyázza az egészet. A régi ház megoldását egy nő hozza, a lányom, aki férjhez megy egy tisztességes, becsületes vidéki földesúrhoz, és a város erényeit egyesíti a vidék erejével. Magam is úgy gondolom, hogy a rendcsinálást kisebb közösségekben, a városokban kell kezdeni. A mostani középgeneráció fő problémája, hogy várja a megoldást. De nem elég várni, tenni kell a dolgunk, hogy a régi ház ne csak emlék és korhadó deszkahalmaz legyen, hanem nyersanyag, amit be lehet építeni a jövőnkbe.
A Dunai Tamás által alakított figura, János Hubert egy idegen, aki az 1848-as forradalom idején érkezett Magyarországra. Nem akarják befogadni, holott jót akar a magyaroknak. Keresi a fiatalok társaságát, hisz benne, hogy az ő pezsgő erejük túl tudja lendíteni a középnemzedék passzivitásán. – Igyekszem maximálisan teljesíteni minden szerepemben. János Huberrel is szeretnék minél jobban azonosulni. Most ez külsőségekben is megjelenik, mivel barkót növesztek, olyat, amilyen neki van a darabban. Ez így teljesen más, mint ha esténként a kelléktárból ragasztanám fel. Úgy gondolom, ez a darab a kecskeméti színház palettáján egy nagyon katartikus és optimista előadás lesz. Felkavaró, amiben sírni és nevetni egyaránt fognak a nézők. Néha karikírozva érzik majd önmagukat, és biztos emlékezni fognak az előadásra napok múlva is.

- hangsúlyozta Dunai Tamás.
A színművész szerint lesz, aki a darab kedves báját, a polgári csendet és nyugalmat jegyzi meg, míg mások az arisztokrácia megalapozott bölcsességét, vagy éppen a tragikumot, a beteljesületlen vágyakat viszik magukkal. Azonban lesz olyan is, aki pedig azt, hogy mégiscsak érdemes élni.
A színművész elárulta, nagy öröm számára, hogy ismét Kecskeméten lehet. - Pillanatnyilag körbenézve a magyar színházi palettát, azt kell, hogy mondjam, hogy az ország egyik legjobb színházában vagyok. A zenés előadások színvonala is kitűnő, a prózaiak pedig felkavaróak. Ahogyan a bibliai történetben olvashatjuk, ha a búzamag jó helyre hull, termést hoz. Bízom abban, hogy én is kivirágzom, és új erőre kapok itt, Kecskeméten, ugyanúgy, mint annak idején Gábor Miklós és Ruszt József.

Gál Orsolya