Gyermekszínészként Nyilas Misi szerepében a kecskeméti Katona József Színházban lépett először színpadra, s most ide tért vissza – immár társulati tagként – Orth Péter. A fiatal színművész 2008-ban fejezte be tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd frissdiplomásként a Nemzeti Színházba szerződtették. A 2010/2011-es évadot már a hírös város teátrumában kezdi.
Orth Péter 1984. február 22-én született Győrben, szülei Csombor Teréz és Orth Mihály színművészek. A család Péter négy és tizenegy éves kora között Kecskeméten élt, azután vidékre költöztek. Péter a középiskolai tanulmányait a Bolyai János Gimnázium sporttagozatán kezdte, majd Baján fejezte be. Az érettségi után a Veszprémi Egyetem anyagmérnök szakára nyert felvételt, ám fél év után eldőlt, hogy mégsem a mérnöki, hanem a színészi pálya az, ami vonzza. Második próbálkozásra vették fel a színművészeti egyetemre. Negyedévesként a Vígszínházban volt gyakorlaton, majd a Nemzeti Színházban töltött két évadot.
- Kanyargós úton jutottál el a színészi hivatáshoz. Miért próbálkoztál a beállítottságodtól teljesen távol álló anyagmérnöki szakkal?
- Itt, a kecskeméti színház falai között nőttem fel, mivel a szüleim mindketten színészek. Nyilas Misi szerepét nagyon élveztem, de gyerekként egyáltalán nem akartam színész lenni. Csak a középiskola után éreztem azt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ugyanakkor látva azt, hogy mennyire kiszolgáltatott az ember a színi pályán, úgy gondoltam, hogy olyan szakmát választok, amiből később meg lehet élni. Építőipar mindig lesz, mérnökökre szükség van – így választottam az anyagmérnöki szakot. Fél év után azonban feladtam, mert ahhoz nagyon nehéz volt, hogy motiváció nélkül küzdjek meg vele. A vicces az, hogy most épp romokban az építőipar. Érdekes állomás volt az életemben ez a Veszprémben töltött fél év: fontos volt abból a szempontból, hogy átértékeljem a jövőm. Ezután felvételiztem a színművészetire, ahová második próbálkozásomra fel is vettek.
- Édesanyád zenei vénáját te is örökölted, mégis prózai osztályba jártál…
- Igen, a zenés osztályba szerettem volna bekerülni, utólag azonban nagyon örülök, hogy a prózai osztályba vettek fel. Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor voltak az osztályfőnökeim, akiktől rengeteget tanultam. Izgalmas feladat ezeket a tapasztalatokat átmenteni a zenés darabokba. Egyébként pedig úgy érzem, hogy most kezdek kinyílni zenei téren. Zenei tudását bármikor fejlesztheti az ember jó énektanárokkal..
- Gyakornoki évedet a Vígszínházban töltötted, a diploma megszerzése után pedig felvettek a Nemzeti Színházba – valószínűleg minden színművészetis egyetemi hallgató erre vágyik. Hogy érezted magad a Nemzetiben, az ország talán legnagyobb figyelmet kapó teátrumában? Milyen szerepeket játszottál?
- Eleinte nagyon jól éreztem magam a Nemzetiben, aztán valahogy kiüresedett ott az én létem, már nem volt számomra perspektíva. Ha logikusan gondolkodom, azt kell, hogy mondjam: főiskola után rögtön bekerülni oda – túl szép volt, hogy igaz legyen. Nagyon kevés fiatalnak sikerül érvényesülnie a számtalan kiváló és nagy művész mellett, akik a Nemzeti társulatának tagjai. Ugyanakkor nagyon fontos tapasztalatokat szereztem abban a tizenegy-tizenkét szerepben, amit ott eljátszottam. Szerettem a III. Richárdban Ratcliff szerepét, Csiky Gergely Buborékok című darabját, a kedvencem pedig a Mesél a bécsi erdő című előadásban Eric, majd Gorkij: Vassza Zseleznovában Prohor szerepe volt. Sokat tanultam a szakma fortélyairól az ottani művészektől, többek között Básti Julitól, László Zsolttól, Stohl Andrástól. A főiskolán még nyers formában, magunkból, a saját élettapasztalatainkból próbáljuk felépíteni a szerepeket, a többit már kint, a gyakorlatban lessük el. A Nemzeti Színház mellett egyébként játszottam a West Side Storyban Tonyt Kaposvárott, és egy saját kísérleti darabot is csináltunk alkotótársaimal a Sirályban.
- Kecskeméten milyen előadásokban láthatunk majd?
- A Csodás vagy, Júliának nyáron, az Udvarszínházban már megtartottuk az elő-bemutatóját, ezt a darabot az évad során is játszani fogjuk. Nagyon szerettem a Júliát elcsábító fiatal, Tom szerepét, mert színes a jellemfejlődése a karakternek. A nyomorultak musicalváltozatában Marius leszek, ezt szeptember 24-én mutatjuk be. Utána az Anconai szerelmesekben, illetve a Káprázatos kisasszonyokban, majd a Hebehurgya kisasszonyokban vár még rám szerep. Érdekes egyébként újra Kecskeméten játszani. Picit furcsa érzés volt először, de mindenhonnan jó impulzusokat kapok: az emberektől és az épületből egyaránt és azt gondolom nem véletlen, hogy ide visszahozott a sors.
- Milyen típusú szerepekre vágysz a jövőben?
- Igyekszem nem tervezni, de szeretném eljátszani a fiatal szerepeket, amíg az életkorom ezt engedi. Vannak karakterszínész ambícióim, az eddigi tapasztalatok alapján azokat a figurákat kedvelem igazán, akik kiszámíthatatlanok, akiknek érdekes a pszichológiai háttere. Főiskolán Herold Pinter Gondnok című darabjában például az Aston nevű szerepben és Gogol: Holt lelkek című művében Nozdrjov szerepével voltak igazi találkozásaim. Szívesen eljátszanám az Édentől keletre című darabban James Dean szerepét, ebben az előadásban anyukámmal, Csombor Terézzel - az anya szerepében - együtt is játszhatnánk, mint anya és fia, továbá Shaffer: Equus-ben a fiút.
- Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
- A sport nagy szenvedélyem már kicsi korom óta. Számtalan sportágat kipróbáltam: atletizáltam, szertornáztam, voltam igazolt focista vidéken, kosárlabdáztam és kézilabdáztam, de az extrém sportokba is belekóstoltam. A mai napig rengeteget úszom és futok, ez az, amihez mindig menekülhetek, ha valami feszültség van az életemben és persze színészként mindig van egy fajta alap feszültség.
