2009. november 2.
„Nagy öröm ismét mesedarabban játszani”
Ferencz Bálint beugróként ismerkedett meg a kecskeméti társulat színészeivel – a tavalyi évadban az udvari főtanácsos szerepét vette át az Amadeus című előadásban, a Thália Színházban. Idén pedig már társulati tagként játszik a hírös városban. Négy előadásban lép majd színpadra, ebből kettő mesedarab. Ferencz Bálinttal a Csipkerózsika próbáinak véghajrájában, néhány nappal a bemutató előtt beszélgettünk.
- Kedveled a meseelőadásokat?
- Igen nagyon szeretem, bár évekig nem találkoztam ezzel a műfajjal. A szlovákiai Komárom Jókai Színházában, a pályám elején sok mesét játszottunk, hogy a gyermekeket is bevonzzuk a színházba. Azután átjöttem Magyarországra, és egy évet az Újszínházban töltöttem – nyilatkozta Ferencz Bálint. – Majd elvégeztem a Színművészeti Egyetem operett-musical szakát, és rögtön azután a József Attila Színházhoz szerződtettek. Ott töltött nyolc évadom alatt inkább ifjúsági darabok szerepeltek a műsortervben, így nagyon örültem annak, hogy itt Kecskeméten két igazi kosztümös mese is vár rám: a Csipkerózsika és a Négyszögletű kerek erdő.
- Milyen szerepeket alakítasz a hamarosan debütáló Csipkerózsikában?
- A nagypapát, a királyt és a békakirályt alakítom, de én nem különítem el ezeket a szerepeket. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy szerepnek a három arca, amelyek a külsőségekben – vagyis a jelmezekben – és a hanghordozásban jól elkülönülnek. Kihívást jelentő feladat ezt megoldani, mert a gyerekeknek nagyon röppenékeny a figyelmük. Nem tudnak végigkövetni egy gondolatmenetet, ha azt túl hosszan fejtjük ki. Ezért mindig hitelesnek kell lennünk, és az adott pillanatban kell érdekeset mondani, mutatni nekik.
- Mi lesz a másik mese-szereped?
- A Négyszögletű kerek erdőben Bruckner Szigfridet játszom majd. Gyermekkoromban mindig nagy csodálattal néztem ez a mesét a Magyar Televízióban. Szerencsére elég gyakran, talán minden nyáron leadták. Bevallom, hogy Szigfrid alakjára kevésbé emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy ez egy nagyon szerethető történet, ami a színpadon is jól működik majd.
- Néhány hónapja élsz Kecskeméten. Sikerült már felfedezni, megszeretni ezt a várost a fővárosi élet után?
- Ebben a gyönyörű városban ismét úgy érzem magam, mint annak idején Komáromban. Szeretem a főteret, a harangjátékot, és ha időm engedi, sokat sétálok.
Bera Linda
- Igen nagyon szeretem, bár évekig nem találkoztam ezzel a műfajjal. A szlovákiai Komárom Jókai Színházában, a pályám elején sok mesét játszottunk, hogy a gyermekeket is bevonzzuk a színházba. Azután átjöttem Magyarországra, és egy évet az Újszínházban töltöttem – nyilatkozta Ferencz Bálint. – Majd elvégeztem a Színművészeti Egyetem operett-musical szakát, és rögtön azután a József Attila Színházhoz szerződtettek. Ott töltött nyolc évadom alatt inkább ifjúsági darabok szerepeltek a műsortervben, így nagyon örültem annak, hogy itt Kecskeméten két igazi kosztümös mese is vár rám: a Csipkerózsika és a Négyszögletű kerek erdő.
- Milyen szerepeket alakítasz a hamarosan debütáló Csipkerózsikában?
- A nagypapát, a királyt és a békakirályt alakítom, de én nem különítem el ezeket a szerepeket. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy szerepnek a három arca, amelyek a külsőségekben – vagyis a jelmezekben – és a hanghordozásban jól elkülönülnek. Kihívást jelentő feladat ezt megoldani, mert a gyerekeknek nagyon röppenékeny a figyelmük. Nem tudnak végigkövetni egy gondolatmenetet, ha azt túl hosszan fejtjük ki. Ezért mindig hitelesnek kell lennünk, és az adott pillanatban kell érdekeset mondani, mutatni nekik.
- Mi lesz a másik mese-szereped?
- A Négyszögletű kerek erdőben Bruckner Szigfridet játszom majd. Gyermekkoromban mindig nagy csodálattal néztem ez a mesét a Magyar Televízióban. Szerencsére elég gyakran, talán minden nyáron leadták. Bevallom, hogy Szigfrid alakjára kevésbé emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy ez egy nagyon szerethető történet, ami a színpadon is jól működik majd.
- Néhány hónapja élsz Kecskeméten. Sikerült már felfedezni, megszeretni ezt a várost a fővárosi élet után?
- Ebben a gyönyörű városban ismét úgy érzem magam, mint annak idején Komáromban. Szeretem a főteret, a harangjátékot, és ha időm engedi, sokat sétálok.
Bera Linda