Mindig is színész szerettem volna lenni, bár a családunkban Árpádig visszavezetve sem találhatunk egyetlen művészembert sem. Kivétel csak a nagyapám volt, aki asztalosmesterként dolgozott, és emellett egy dalárdában énekelt. Neki volt némi művészi hajlama - mesélte Kovács Gyula. - Már az érettségi előtt is egy amatőr csoportban tevékenykedtem, de ott elsősorban verseket szavaltam. Első nekirugaszkodásra nem vettek fel a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Drága szüleim soha nem ellenezték, hogy színész legyek. Azt mondták, hogy egy emberben nem csak egyféle képesség van, de hogy a színészethez van-e tehetségem, ők nem tudják megítélni. A Színművészeti mellett a jogi egyetemre is beadtam a jelentkezésemet. A főiskolára nem vettek fel, a jogra viszont igen.
Kovács Gyula három évet végzett el a jogi egyetemen. Eközben az almamátert ritkábban látogatta, sokkal inkább az Universitas Együttes társulatának tagjaként az egyetemi színházban próbált. - Az első dolgom az volt, amikor felvettek, hogy az Universitasba jelentkeztem. Ruszt József volt ott akkor a főrendező és a művészeti vezető. Többek között Jordán Tamással, Szilágyi Mayával, Kristóf Tiborral, és Halász Péterrel játszhattam együtt. Fantasztikus társaság alakult ki ott, és ez az időszak kétségtelenül meghatározó szakasza volt az életemnek.
Bár Kovács Gyula szeretett a jogra járni, mégis, eljött egy pillanat - a polgári perrendtartás szigorlat -, amikor azt mondta, hogy neki ebből elege van. Újból jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, és akkor felvették. - Horvai István osztályába kerültem, akinek Kapás Dezső volt a tanársegédje. Két fantasztikus embertől tanulhattam. A főiskola után teljesen váratlanul Kazimir Károly szerződtetett, holott nem is az ő növendéke voltam. Így lettem a Thália Színház tagja. Többek között Kozák Andrással, Szabó Gyulával, Inke Lászlóval, Nagy Attilával, és Horváth Terivel dolgozhattam ott. Nagyszerű kollektíva alakult ki egy olyan színházban, amit nagyon nem szerettem. Az én színházeszményem ugyanis teljesen más volt, mint Kazimir elképzelése. Két év múlva áthívtak a József Attila Színházba. Onnan négy év után Fehér György Nyíregyházára hívott alapító tagnak, ahol akkor alakult az önálló társulat. Gondolkodás nélkül elfogadtam az ajánlatot. Úgy gondoltam, egy színész addig nem érik be, amíg a vidéki színházak életébe bele nem kóstol. Az első nyíregyházi évad végén Jancsó Miklós rendezett egy darabot, amiben rám osztotta a főszerepet. Annyira megkedveltük egymást, hogy amikor őt Kecskeméten kinevezték főrendezőnek, elsőként engem hívott ide. Akkor kerültem a városba először. Jancsó távozott Kecskemétről két év után, de szakmailag az a két esztendő nagyon sokat adott nekem. Miután ő elment, még itt maradtam tizenöt évig.
Kovács Gyula úgy érzi, Kecskeméthez fűződik pályafutásának legszebb korszaka. Lendvay Ferenc igazgatása alatt egy olyan teátrum működött a városban, ami megegyezik színházeszményével. 1996-ban elhagyta a várost, szabadúszóként dolgozott tovább, és csak tizenegy év után, 2007-ben tért vissza Kecskemétre. - Kerényi Imre rendezte itt akkor az Úri murit. Visszahívott egy szerepre, és boldogan ragadtam itt. Az első itt töltött tizenöt év alatt nagyon megkedveltem a várost, hiszen pályám értelmét itt kaptam meg. Emiatt is második szülővárosomnak tartom Kecskemétet. Olyannyira, hogy Pesten föladtam mindent, és most tizenegy kilométerre innen, Városföldön vettem egy parasztházat. Új barátokra tettem szert, boldog vagyok, mert befogadtak.
Kovács Gyula elmondta, hogy az évek során nagyon szép szerepeket játszhatott. Úgy véli, boldog lehet az a színész, aki életében öt-hat olyan karaktert eljátszhat, amiben a teljes tudását, a lelkét meg tudja mutatni, és azonosulni tud az általa alakított figurával. - Lehet, hogy kilencven-száz szerepet is eljátszik egy színész, de ezért az öt-hatért érdemes ezt a pályát választani. Nekem a legelső emlékezetes alakításom a főiskolás vizsgaelőadásom volt, aminek sok mindent köszönhetek, elsősorban szakmai ismertséget. Ez Barta Lajos Szerelem című darabja volt, amiben Komoróczy Jenőt játszottam. Semmelweis karakterét Németh László Az írás ördöge című darabjában szintén nagyon szerettem. Eljátszhattam George-ot Albee Nem félünk a farkastól művében, Csehov Cseresznyéskertjében pedig Gajevet alakítottam Tordai Teri mellett. Életem fő műve egy monodráma volt: Odúlakó címmel játszottam Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című darabját. Ezzel az előadással meghívtak Angliába, és magyarul játszhattam Londonban, Coventry-ben, és Canterbury-ben. A mesteremnek, Horvainak, is a fülébe jutott a darab híre, és meghívott, hogy játsszam el a főiskolán is az Odúlakót.
A mostani évadban három előadásban is láthatja a közönség Kovács Gyulát. Csehov Három nővérében, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában és Márai Sándor művében, az Eszter hagyatékában is szerepet kapott a színművész. - A Márai regény nagyon szép, és a szerep is a szívemhez nőtt. Molnár Ferenc darabban játszani egy színésznek ajándék, Csehov pedig különösen nagy öröm számomra. Ahogy mondani szoktam, egy szlavofil vagyok, nagyon szeretem az orosz irodalmat. Ha egy mondatot el lehet mondani, amit Csehov, Dosztojevszkij, vagy Turgenyev írt, az már egy boldogság, mert e mögött a mondat mögött akár egy egész élet is ott állhat.

Gál Orsolya