A színpadon a ruha is beszél
Budapestről érkezett, és szabadúszóként dolgozik az a fiatal jelmeztervező, aki a Holdvilág és utasa című előadás ruháit megálmodta. Pethő Beatrix színházi munkássága során már találkozott Réczei Tamás rendezővel, így örömmel vállalta a kecskeméti felkérést.
- Miért választottad a jelmeztervezői hivatást?
- Ez nagyon hamar, már a középiskolában eldőlt. A Nyíregyházi Képzőművészeti Szakközépiskolába jártam, és mivel jól rajzoltam, amikor szakterületet kellett választani, a díszlet- és jelmeztervezői szakra voksoltam. A színház és a filmek világa közel áll hozzám – a jelmezek mindig is jobban vonzottak, mint a civil ruhák. Minden munkámra szívesen emlékszem vissza, de az egyik legmeghatározóbb a győri, egyetemi vizsgamunkám volt. Akkor Barta Lajos Szerelem című művének szereplőit kellett felöltöztetnem. Magyar mozifilmekben is kipróbálhattam magam, hiszen Tímár Péter Le a fejjel, illetve A Herceg haladéka című alkotásaiban én terveztem a ruhákat, de közreműködtem a Sorstalanság című filmben is.
- Mire kell odafigyelni egy színpadi jelmez elkészítésénél?
- A színpadi ruhákat én a szereplők jellemének rendelem alá. Bár nem minden rendező szereti, ha „beszél” a ruha, annak a híve vagyok, hogy ha az előadás szereplői megjelennek a színpadon, akkor a ruháik is kifejezzenek róluk valamit: a jelmezek is hordozzanak információt. Ami a technikai megoldásokat illeti, sok dologra kell gondot fordítani. Nagyon fontos, hogy a ruha kényelmes legyen, és jól lehessen benne mozogni. Ez különös jelentőséget kap, ha zenés-táncos előadásról van szó. Figyelembe kell venni, hogy a színpadon álló színészek és a nézőtéren ülő közönség között több méternyi távolság van, így az apró részletek nem érvényesülnek. Vagyis a nagyobb minták és formák sokkal hatásosabbak. Természetesen az is lényeges, hogy a színészek könnyen és gyorsan átöltözhessenek a jelenetek között, ha szükséges.
- Milyen inspirációk alapján látsz hozzá a tervezéshez?
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert pályám során eddig szinte kivétel nélkül olyan darabokkal kerestek fel, amelyek megmozgatták a fantáziámat. A Szerb Antal remekművéből készült átirat is nagyszerű feladatnak bizonyul. A munka első fázisában megismerkedem a színdarabbal, ha átdolgozásról van szó, akkor az eredeti művel is. Azután egyeztetünk a rendezővel az elképzeléseikről. Réczei Tamás a Holdvilág és utasa kapcsán rögtön azzal kezdte, hogy korhű jelmezeket szeretne, vagyis stílusban a darab jelenéhez – az 1930-as évek közepéhez –, és múltjához – 1917-hez – kell igazodnom. Így a megfelelő szakirodalomból utánanéztem, melyek voltak ennek a két korszaknak a legfőbb öltözködési stílusai, majd jöhetett az igazi alkotómunka, a rajzolás. A próbafolyamat során természetesen még többször egyeztetünk a rendezővel.
- Milyen jelmezeket láthat majd a Holdvilág és utasa című előadás közönsége?
- A múltbéli jelenetekhez olyan ruhákat képzeltem el, amelyek az elsárgult, megfakult régi fényképeket idézik, míg a jelenben, azaz a harmincas években színekkel és élettel teli jelmezeket láthatunk majd. Igyekeztem minden egyes darabot a színészek és karaktereik jelleméhez, illetve bőrszínükhöz igazítani. Érdekesség, hogy a főhőst alakító Lengyel Tamást az előadás során hol a jelenben, hol a múltban láthatjuk, így számára igazán kortalan ruhát alkottam. Arra is oda kellett figyelnem, hogy öltözete mindkét idősíkban jól mutasson, így egy barátságos és meleg, ugyanakkor kissé konzervatív, zöldes-barnás jelmezt terveztem neki. Míg ő szinte végig ezt az egy ruhát viseli majd, az Erzsit alakító Bognár Gyöngyvér öltözik át a legtöbbször – az ő lélekfejlődését kosztümjei is kifejezik. Először egy barna, arany és vörös árnyalatokban pompázó ruhát visel, ami háziasságot és megbízhatóságot sugall. Amikor Párizsban elhagyja a férje, a ruhái is beszürkülnek, amikor pedig újra magára talál, és visszamegy a párjához, egy gyönyörű piros öltözetben fejezi ki nőiességét. Ami az anyagokat illeti, nagyon sok selymet és a korra jellemző zsorzsettet használtam.
- Kiegészítőket viselnek majd a színészek?
- Mindenképpen, hiszen a harmincas években nagyon fontos része volt a ruházkodásnak a táska, a kalap, a kesztyű. Nem is számított igazi nőnek, aki kesztyű, vagy kalap nélkül hagyta el a házat. Ezért a darab szereplőinek is csodálatos kiegészítőket kerestem. Kíváncsian várom a bemutatót, és nem csupán a jelmezek miatt, illetve a nagyszerű darab miatt. Szerintem nagyon különleges lesz ez az előadás az idősíkok állandó, szinte már filmszerű váltakozása miatt.
Bera Linda
- Ez nagyon hamar, már a középiskolában eldőlt. A Nyíregyházi Képzőművészeti Szakközépiskolába jártam, és mivel jól rajzoltam, amikor szakterületet kellett választani, a díszlet- és jelmeztervezői szakra voksoltam. A színház és a filmek világa közel áll hozzám – a jelmezek mindig is jobban vonzottak, mint a civil ruhák. Minden munkámra szívesen emlékszem vissza, de az egyik legmeghatározóbb a győri, egyetemi vizsgamunkám volt. Akkor Barta Lajos Szerelem című művének szereplőit kellett felöltöztetnem. Magyar mozifilmekben is kipróbálhattam magam, hiszen Tímár Péter Le a fejjel, illetve A Herceg haladéka című alkotásaiban én terveztem a ruhákat, de közreműködtem a Sorstalanság című filmben is.
- Mire kell odafigyelni egy színpadi jelmez elkészítésénél?
- A színpadi ruhákat én a szereplők jellemének rendelem alá. Bár nem minden rendező szereti, ha „beszél” a ruha, annak a híve vagyok, hogy ha az előadás szereplői megjelennek a színpadon, akkor a ruháik is kifejezzenek róluk valamit: a jelmezek is hordozzanak információt. Ami a technikai megoldásokat illeti, sok dologra kell gondot fordítani. Nagyon fontos, hogy a ruha kényelmes legyen, és jól lehessen benne mozogni. Ez különös jelentőséget kap, ha zenés-táncos előadásról van szó. Figyelembe kell venni, hogy a színpadon álló színészek és a nézőtéren ülő közönség között több méternyi távolság van, így az apró részletek nem érvényesülnek. Vagyis a nagyobb minták és formák sokkal hatásosabbak. Természetesen az is lényeges, hogy a színészek könnyen és gyorsan átöltözhessenek a jelenetek között, ha szükséges.
- Milyen inspirációk alapján látsz hozzá a tervezéshez?
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert pályám során eddig szinte kivétel nélkül olyan darabokkal kerestek fel, amelyek megmozgatták a fantáziámat. A Szerb Antal remekművéből készült átirat is nagyszerű feladatnak bizonyul. A munka első fázisában megismerkedem a színdarabbal, ha átdolgozásról van szó, akkor az eredeti művel is. Azután egyeztetünk a rendezővel az elképzeléseikről. Réczei Tamás a Holdvilág és utasa kapcsán rögtön azzal kezdte, hogy korhű jelmezeket szeretne, vagyis stílusban a darab jelenéhez – az 1930-as évek közepéhez –, és múltjához – 1917-hez – kell igazodnom. Így a megfelelő szakirodalomból utánanéztem, melyek voltak ennek a két korszaknak a legfőbb öltözködési stílusai, majd jöhetett az igazi alkotómunka, a rajzolás. A próbafolyamat során természetesen még többször egyeztetünk a rendezővel.
- Milyen jelmezeket láthat majd a Holdvilág és utasa című előadás közönsége?
- A múltbéli jelenetekhez olyan ruhákat képzeltem el, amelyek az elsárgult, megfakult régi fényképeket idézik, míg a jelenben, azaz a harmincas években színekkel és élettel teli jelmezeket láthatunk majd. Igyekeztem minden egyes darabot a színészek és karaktereik jelleméhez, illetve bőrszínükhöz igazítani. Érdekesség, hogy a főhőst alakító Lengyel Tamást az előadás során hol a jelenben, hol a múltban láthatjuk, így számára igazán kortalan ruhát alkottam. Arra is oda kellett figyelnem, hogy öltözete mindkét idősíkban jól mutasson, így egy barátságos és meleg, ugyanakkor kissé konzervatív, zöldes-barnás jelmezt terveztem neki. Míg ő szinte végig ezt az egy ruhát viseli majd, az Erzsit alakító Bognár Gyöngyvér öltözik át a legtöbbször – az ő lélekfejlődését kosztümjei is kifejezik. Először egy barna, arany és vörös árnyalatokban pompázó ruhát visel, ami háziasságot és megbízhatóságot sugall. Amikor Párizsban elhagyja a férje, a ruhái is beszürkülnek, amikor pedig újra magára talál, és visszamegy a párjához, egy gyönyörű piros öltözetben fejezi ki nőiességét. Ami az anyagokat illeti, nagyon sok selymet és a korra jellemző zsorzsettet használtam.
- Kiegészítőket viselnek majd a színészek?
- Mindenképpen, hiszen a harmincas években nagyon fontos része volt a ruházkodásnak a táska, a kalap, a kesztyű. Nem is számított igazi nőnek, aki kesztyű, vagy kalap nélkül hagyta el a házat. Ezért a darab szereplőinek is csodálatos kiegészítőket kerestem. Kíváncsian várom a bemutatót, és nem csupán a jelmezek miatt, illetve a nagyszerű darab miatt. Szerintem nagyon különleges lesz ez az előadás az idősíkok állandó, szinte már filmszerű váltakozása miatt.
Bera Linda