- Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre, amelyeket pályája kezdetén Kecskeméten töltött?
- Ruszt Józsefnek, a kecskeméti Katona József Színház akkori főrendezőjének köszönhetem azt a csodálatos öt esztendőt, amit Kecskeméten töltöttem. Egy szőke naivát keresett, ezért eljött a főiskolai vizsgaelőadásunkra, és engem választott. A társulatnak nagyon jó híre volt országszerte, így azonnal igent mondtam a felkérésre. Akkor még nem is tudtam, milyen kegyeltje vagyok a sorsnak, amiért így alakult, hiszem az itteni feladatok, tapasztalatok alapozták meg a szakmai tudásom. Drámai és naiva szerepek sorozata várt rám, amelyekből mind nagyon sokat tanultam. Az első szerepemet Schiller Don Carlosában játszottam, méghozzá Gábor Miklós oldalán. Abban az időben ritkaságszámba ment, hogy egy hozzá hasonló elismert, fővárosi művész lejön vidékre vendégszerepelni, igazi szenzáció volt. Nosztalgiával gondolok vissza életemnek erre az időszakára, a fiatalságra, a gondtalan élet romantikájára. Amikor öt év elteltével Ruszt József Budapestre tette át székhelyét, engem is hívott magával, így kerültem Budapestre a Várszínházba, majd a Nemzetibe. Azután családot alapítottam, és két gyermekünk született. Az élet szép ajándéka, hogy most, miután már mindkét lányom kirepült a szülői házból, újabb felkérést kaptam Kecskemétre, amit boldogan vállaltam!
- Ezúttal Márai Eszter hagyatéka című regényének színpadi adaptációjában láthatjuk majd a Kamaraszínház színpadán. Korábban már találkozott ezzel a művel?
- Jól ismerem Márai életútját és munkásságát, hiszen a férjemmel, Cseke Péter színházigazgatóval négy éven át jártuk az országot a Márai versekből és prózákból összeállított estünkkel. A felkérésünk eredetileg egy kazetta elkészítésére szólt, ám a felvétel olyan sikeres lett, hogy hazánk minden szegletében nagy igényt mutatkozott ennek a nagyszerű írónak az érdekes, gyönyörű nyelvezetű műveire. Közben én is igazi csodálója lettem Márainak, rengeteget olvastam tőle. Az Eszter hagyatéka egészen lenyűgözött, s az az ötletem támadt, hogy jó lenne ezt a történetet a színpadon monodrámaként bemutatni. Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehetne ezt megoldani, de később arra jutottunk, hogy megsínylené az előadás, ha a többi, szintén nagyon érdekesen és élesen megrajzolt figura hiányozna belőle. Majd rátaláltunk Pataki Évára, aki dramatizálta a művet, és Szalma Dorottyra, aki a kecskeméti rendezés feladatát elvállalta. Meg kell mondanom, nagyon örültem, hogy két nő foglalkozik Eszter történetével, mert úgy érzem, csak egy nő láthat bele igazán egy másik nő lelkének mélységeibe, csak ő értheti meg igazán annak tetteit, gondolatait.
- Melyek azok a színek, amelyeket a főhősnő alakjából meg szeretne mutatni a kecskeméti közönségnek?
- Amikor Márai regényét olvastam, megfogott Eszter mély lelkisége, valamint változásra és döntésre való képessége. Azt sugallta számomra, hogy nem számít hány éves az ember, milyen élete és múltja van, mindig képes arra, hogy meghozzon egy kemény döntést, amely talán visszatekintve is igazolja a cselekedeteit. A szeretet és a megbocsátás képessége szintén fontos jellemvonása Eszternek. Nagy hatást gyakorolt rám a mű pozitív kicsengése is, és bevallom: ma már sokkal szívesebben játszom ilyen darabokban, mint a kiúttalanságot, a nihilt felmutató drámákban. Hétköznapjaink során úgyis annyi bajjal, nehézséggel találkozunk, ezért úgy vélem, jó, ha a színházban felcsillantjuk a reményt.
- A közelmúltban a filmvásznon is feldogozták az Eszter hagyatékát. Látta a filmet?
- Engem már régóta foglalkoztatott az Eszter színpadi verziója, amikor megtudtam, hogy mozi is készült belőle. Nagyon meglepődtem, hiszen a forgatásról semmit sem hallottam, és természetesen kíváncsi voltam rá. Nagyon sok értéke van a filmnek, többek között gyönyörű helyszínt találtak a történethez. A regény, a filmvászon és a színpad azonban nagyon különbözik egymástól, így aki eljön, és megnézi a mi előadásunkat, egy újabb oldaláról ismerheti meg a történetet.
Bera Linda