Hosszú és tartalmas táncművészi karrier áll mögötted, sokáig erre a pályára készültél. A tánc messze került az életedtől, mégis a része maradt annyiban, hogy rendezőasszisztensként a Kecskeméti Nemzeti Színházban rendre találkozol vele. Boldog a jelenlegi életével Frigyesi Tünde?
Tény, hogy nagyratörő álmaim és terveim voltak, de nem dőltem a kardomba, amikor el kellett hagynom a pályát. Bár jó karaktertáncosnak gondoltam magam, talán mégsem volt kimagasló tehetségem ahhoz, hogy professzionális táncos legyek. Számos városban jártam, tanultam, dolgoztam, bizonyítottam, de azóta elfogadtam, hogy az utam mégsem ez volt. Ugyanakkor ez nem egy szomorú történet, mert nagyon szeretem és élvezem azt, amit most csinálok.

Néha azért jó kitekinteni, vagy inkább visszatekinteni a múltra? Decemberben lehetőséget kaptál erre a Jakabi Kultúrműhelytől, hiszen te koreografáltad az amatőr közösség Diótörő című előadását.
Néha kell, hogy az ember mást is csináljon, bármennyire is szereti a munkáját, a hétköznapjait. A kutyámmal rendszeresen járok terápiás foglalkozásokra a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány önkénteseként. Általuk jutottam el többek között Orgoványra és Jakabszállásra, így kerültem kapcsolatba a Jakabi Kultúrműhellyel. Horváthné Gellért Emőke és csapata rendszeresen készülnek új előadásokkal, a tavalyi évben az Ózzal, amelyben Pilla kutyám játszotta Totót. Az elmúlt karácsonyra egy igazi klasszikussal, a Diótörővel készültek, amelynek koreográfálására engem kértek fel, és bár eleinte nem hittem, hogy nekem van erre időm és energiám, Gellért Imréné Etelka, a darab rendezője végül meggyőzött. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, jólesett újra tánccal foglalkozni.

A professzionális színházi világból hirtelen belecsöppentél egy amatőr kultúrkörbe, ahol egészen más körülmények álltak rendelkezésedre.
Valljuk be, sokszor meglepődtem! Nálunk kötött munkarend, hetekkel előre megírt próbatábla, ütemesen, tűpontosan beosztott feladatok vannak, amelyek persze indokolt esetben változhatnak, mégis mindenki tartja magát hozzá, mert egyszerűen ezt kívánja meg a professzionális színházi működés. Itt azonban mindenki a civil életből jön, mások a prioritások, ami azt eredményezte, hogy a próbákról maguk között egyeztettek, gyakran elmaradtak próbanapok, ritkán találkoztunk, a kéréseim olykor csak irányadók voltak. Ez viszont teljesen természetes és egyáltalán nem zavart, belehelyezkedtem ebbe a rendszerbe, egyszerűen csak nagy a differencia a megszokotthoz képest.

Hogyan lehet elmesélni a Diótörőt nem professzionális szereplőkkel, a tánc nyelvén?
Az előadás nem követi teljes egészében az ismert Diótörő történetet, sokkal inkább egy köré épített fantáziajáték, amelyben külön kis meserészletek, illetve táncok váltják egymást. Az egyik legizgalmasabb momentuma a darabnak, hogy a legfiatalabb szereplő hároméves, a legidősebb pedig hetvenhárom. Az előadás egyórás, és természetesen megjelennek benne az ikonikus alkotóelemek, így többek között a Diótörő-bábu is. Őt azonban esetünkben egy kisfiú játssza, aki nem csupán tánctudásban fejlődött rengeteget, de a tartása és a kiállása is pozitív irányba változott: mára szépen, fegyelmezetten dolgozik.

Az alapokkal kezdtétek a munkát?
Már tavaly nyáron elkezdtünk együtt dolgozni, hogy mire sor kerül a december 23-ai premierre, mindenki magabiztos tánctudással állhasson a színpadon. Úgy indultunk neki, hogy a legtöbben egy-egy tánclépést sem ismertek, amit azonban elértünk a próbafolyamat alatt, egészen elképesztő! Én helyenként izomlázzal küzdöttem, de minden perce megérte, hiszen számukra ez egy örömmunka volt, ahogyan egyébként nekem is. Az volt a fő, hogy mindenki jól érezze magát a próbákon és a színpadon is.

Ezek szerint egészen komoly fejlődési ív rajzolódott ki a közös munkátok során.
Határozottan! A visszajelzések alapján a fegyelem, amit a leginkább megtanultak tőlem. Volt, aki már az első percben kijelentette, hogy ő bizony nem táncol, mégis belevágott és megszerette, ami nagy öröm számomra, hiszen ez azt jelzi: át tudtam adni valami fontosat, meg tudtam vele szerettetni a táncot.Természetesen nemcsak ő fejlődött, hanem mindenki. És nem csupán mindenki, de a körülmények is. Ha csak azt nézzük, hogy a tavalyi Óz még fények nélkül készült el, most bár apró lépcsőfokokat, de ebben is nagyot léptünk előre. 

Egy családias közösséget, szívvel-lélekkel dolgozó és működő csapatot ismertél meg a közös munka során. Milyen érzésekkel zárod le az elmúlt időszakot?
A darab rendezője Gellért Imréné Etelka, a szövegíró Horváthné Gellért Emőke Anna, a csoport koordinátora Csorbáné Sipos Mária, a szereplők között pedig még Szabó György Róbert, Jakabszállás polgármestere is megtalálható. Hatalmas család, igazi szeretetteljes, lelkes közösség, egy olyan csapat, akiktől sosem szeretnék teljesen elköszönni. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségünk együtt dolgozni, mert én is sokat tanultam az elmúlt időszakban. Hálás vagyok azért, hogy újra tánccal foglalkozhattam, és azért is, hogy általuk megérthettem az amatőr létezést. 

A Diótörő című táncos mese január 20-án 15 órakor, valamint január 21-én 16 órakor megtekinthető a jakabszállási Sántha György Művelődési Házban. Az előadás ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni Szabó György Róbert polgármesternél vagy Csorbáné Sipos Máriánál lehet Messenger-üzenetben.