Hamupipőke meséje érzelemdús koreográfiával, hangulatfokozó zenével és egy csodaszép, valóban mesébe illő látványvilággal csábítja a kicsiket és persze a felnőtteket is a teátrumba. Az előadás kapcsán Barta Dóra koreográfus-rendező mondja el, miért szeretett bele a történetbe.

Mennyire modern Hamupipőkére számíthatnak a kicsik és nagyok a Kecskeméti Nemzeti színpadán?

Csak annyira, hogy a jelenünkre reflektáljon, ne legyen poros kinézetű, elavult gondolatú. A modern szót ezért óvatosan használom, mert hamar arra asszociálnak róla az emberek, hogy valamit túlságosan megváltoztatunk.

Milyen fő gondolatok, irányvonalak körvonalazódnak a rendezésben?

Jelen pillanatban Hamupipőke átváltozásának pillanata izgat leginkább. A probléma mesehű megoldása szerint, a főszereplő a tündérkeresztanyának köszönheti a helyzete jobbá alakulását, ezzel átadva egy másik személynek a változtatás lehetőségét. Úgy vélem, Hamupipőke a látszat ellenére erős személyiség, a rossz elleni kitartása, a jó melletti elkötelezettsége mind erények. Édesanyja üzenete kíséri, támogatja abban, hogy merjen lépni, eljusson a hamutól a királyi palotáig. A félelemtől a kiteljesedésig. Számomra attól válik még érdekesebbé a karaktere, hogy sokáig azt hiszi, a feleszmélést másnak köszönheti, szerintem pedig ő maga vette kezébe a sorsát. Ettől a megközelítéstől tartom korszerűnek. Természetesen megjelennek majd a jól ismert, kedves szereplők, például az egerek, nem hagyjuk ki a szerelmes jeleneteket, és az alaptörténeten sem változtatunk.

Fotó: Újvári Sándor

Melyik Hamupipőke-verzió hatott Önre a leginkább?

Nem vagyok nagy konyhatündér, de a karantén alatt rádöbbentem, miért nem tudok recept alapján főzni. Egy ételhez sok elkészítési módot nézek meg, majd végül ezeket kivonatolva és kombinálva, megszületik a fejemben egy új recept. Hasonló attitűddel szerkesztem az előadásokat is. Mindig visszakeresem a lehető legautentikusabb forrást, kutatom, mi lehetett az alkotó szándéka, majd keresve a kapcsolódási pontokat, ha érzem, hogy a különféle feldolgozások összecsengenek, akkor előszeretettel gyúrom őket egybe. A Hamupipőke esetében Charles Perrault és a Grimm-testvérek verziója egyaránt inspirált.

Mekkora kihívás a kütyük világában a táncon keresztül megszólítani a gyerekeket?

Valószínűleg nehéz kirobbantani őket a tablet meg a számítógép elől, és leültetni a színházi székbe, felkelteni a figyelmüket azonban már könnyebb, hiszen ismerjük az alapigényrendszerüket, például a tempót vagy a változatosságot tekintve. Erős impulzusokkal - és ez alatt inkább az érzelmi, mint a vizuális hatást értem -, s magával ragadó hangulattal meg lehet őket fogni. Szeretjük ráhangolni a gyerekeket az előadásra, ezért olykor beszélgetek velük kicsit a kezdés előtt, amikor még zárva a függöny. Nem vagyok feltétlenül híve annak sem, hogy mindent csendben, összeszorított lábakkal, térdre tett kézzel kell végignézni. Természetesen, meg kell tanulniuk a kisebbeknek is a színházi etikettet, de ez a generáció már aktívabban részese szeretne lenni a produkciónak. Az pedig már a mi felelősségünk, hogy úgy meséljünk el nekik egy történetet a színpadon, hogy elakadjon a lélegzetük. Szerencsére remek segítségem van a hétéves kisfiam személyében, akinek a véleményére mindig figyelek.

Igazi álomvilág elevenedik majd meg a színpadon?

Rendkívül vizuális alkat vagyok, ezért amint elkezdek gondolkozni egy darabon, ahhoz azonnal egy nagyon erős belső látvány is társul. A díszlettel intenzív képi hatást szeretnék kiváltani, ami részletgazdag, cizellált, de mellőzi a giccset; és ami a legfontosabb: minden pillanatban tükrözi Hamupipőke lelki állapotát. A víziómat Rákay Tamás díszlettervező gondolta tovább, valósította meg. Jelmezben pedig a Disney-világ és a mai magyar haute couture közti mezsgyén egyensúlyozunk, miközben persze nem téveszthetjük szem elől a praktikusságot sem, hiszen a ruha nem korlátozhatja a táncosokat a mozgásban. Ebben Márton Richárd az alkotótársam.

Üvegcipő lesz?

Természetesen! Jó messziről érkezik…

Fotó: Dömölky Dániel

Felcsendülnek ismerős dallamok?

Aki látta a Traviatát és az Anna Kareninát, annak most is hasonló élményben lesz része. Egy változatos válogatás készült, mindig az adott érzelmi állapothoz legtökéletesebben illő zenével.

Az olyan klasszikus meséknek, mint a Hamupipőke, nincsen felső korhatáruk, felnőttként is ad új felismeréseket, nézőpontokat. Mi az ajánlott alsó korhatár?

Egy óránál rövidebb az előadás, lenyűgöző látványvilággal és egyértelmű cselekménnyel, így azt mondanám, óvodás kortól már befogadható. Általános iskolásoknak jóleső tempókkal, felnőtteknek is érvényes humorral készült. Jó szívvel ajánlom a szülőknek, hogy legyen ez gyermekük első balettélménye!

Sárdi Barbara