Az Egy vérből vagyunk a futáson keresztül hozza össze az embereket és hívja fel a figyelmet a jótékonyság önzetlen örömére, a véradás fontosságára és a határon túli magyarokkal való összetartozásra. A futás Szarvasról indul, és többek közt Kecskemétet is érintve, a délvidéki Muzslyáig tartott volna, ám a járvány miatt csak a röszkei határig galoppozik az ultrafutókból álló csapat. Adományokat a Muzslyán működő Emmausz fiúkollégium számára gyűjtenek. Märcz Fruzsina, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Domján Edit-díjas színművésze örömmel adja nevét és vérét a megmozduláshoz. Ennek kapcsán mesélt aktív sportéletéről, a véradásról és jótékony szerepvállalásairól.
Jótékonyság, véradás, futás, határon túli magyarokkal való összetartozás, az egészséges életmód népszerűsítése - ezek az Egy vérből vagyunk jelszavai. Külön-külön mind szívügyed?
Märcz Fruzsina: Olyan hírességeket kerestek a szervezők, akiknek már eleve van kapcsolódása hasonló kezdeményezésekkel. Rendszeres véradó vagyok, én erről a vonalról kerültem a látóterükbe, de a többi küldetéssel is maximálisan azonosulni tudok. A sport gyerekkorom óta szerves része az életemnek. A kisfiam édesapja csíkszeredai származású, Samu tehát egy félig székely gyermek, úgyhogy minden aspektusból összefonódtam ezzel az akcióval. A színházi véradások oszlopos tagja is vagy. Milyen gyakran mented azt a bizonyos három életet? Amint kapom az emlékeztető hívást a Területi Vérellátóból, hogy letelt a két hónap, mehetek újból, mindig szívesen teszek eleget a kérésnek. Legalább évente három-négy alkalommal ajánlom fel a vérem.
Edzel a futásra?
Aki követ a közösségi médiában, már láthatott tőlem jó néhány futós posztot. Imádok futni! A karantén időszakában egyre hosszabb távokra merészkedtem, már a 7-10 kilométer is komfortos volt, kezdett motoszkálni a fejemben a félmaraton gondolata. Viszont néhány hete kiderült, hogy mindkét térdemben sérült a porc, úgyhogy átmenetileg visszább vettem a lendületből. Ha egyszer mégis félmaratont futok, azt biztosan egy jótékony ügyért teszem majd. Az Egy vérből vagyunk alkalmával hány kilométert futsz? Három kilométert - ezt a gyógyulófélben lévő térdeimmel is be mertem vállalni.
Említetted, hogy a sport szeretete gyerekkorodból ered. Milyen mozgásformákat próbáltál?
Sporttagozatos iskolába jártam, és érdekesség, hogy most ugyanoda jár a kisfiam is. Sokáig szertornáztam, belekóstoltam a ritmikus sportgimnasztikába, sárga övig jutottam a karatéban, de tulajdonképpen rengeteg sporttal megismerkedtem az úszástól a labdajátékokig. Gimiben, amikor fellélegeztem, hogy nem kell majd annyit sportolnom, megneszelték, hogy sporttagozatról jövök, így egyenes utam vezetett nagyjából minden sportkörbe. Szóval ismét minden délutánomat a tornateremben töltöttem. Az egyetemen megint csak széles palettáról ízlelgettük a sportágakat: lovaglástól a néptáncig, színpadi vívástól a balettig, jó sok tapasztalatot gyűjtöttem. Felnőttként az úszást űztem viszonylag sokáig, aztán jógáztam, aminek sajnos egy sérülés vetett véget. A futást az utóbbi években vettem egyre komolyabban, megérezve, micsoda endorfinlöket. A legújabb szerelem a rúdsport. Minden edzés után olyan helyeken érzek izomlázat, amikről azt sem tudtam, hogy ott egyáltalán fut izom, tele a testem lila foltokkal, nincs bőr a lábszáramon, de szerencsére egyre több benne a sikerélményem is.
A kisfiaddal ugyancsak aktívak vagytok a szabadidőtökben? Samu ezt egyenesen meg is követeli!
Természetesen minden mókára kapható vagyok, a kalandparkokért pedig kimondottan rajongok. Mi történne, ha megvonnák tőled a sportot? Rosszul érzem magam, ha nem mozoghatok. Merevvé, demotiválttá válok, mindenféle fájdalom jelentkezik a testemben. Akkor vagyok rendben, ha jó a formám. Ezt ebben a szakmában elengedhetetlennek is tartom. Biztos vagyok benne, hogy a jótékonyság sem áll tőled távol. Időhiány miatt kevesebbszer jut rá lehetőségem, mint szeretném, de amikor csak tehetem, igyekszem jó ügyek mellé állni. A színház gyakran indít különféle segítő akciókat, ezekben természetesen tevékeny próbálok lenni. Az iskolakezdés kapcsán a tanszergyűjtésbe szálltam be: amikor a kisfiamnak vásároltam, akkor vettem pluszba még néhány holmit és leadtam a kijelölt adományponton. Az Utcáról Lakásba Egyesület programjain szintén rendszeresen megfordulok, továbbá nagy kedvencem a karácsonyi gyűjtés, amelyben sokan részt veszünk a színházból. Egy árvaházat támogatunk: kapunk egy nevet, egy életkort és egy kívánságot, amit angyal szerepbe bújva teljesítünk. Bűbájos és hihetetlenül jóleső érzés. Amellett, hogy tölti a lelkünket, úgy gondolom, közszereplőként kötelességünk közreműködni a jótékony kezdeményezésekben, hiszen rajtunk keresztül több emberhez eljutnak ezek a fantasztikus akciók. Törekednünk kell rá, hogy helyes példát mutassunk az élet minden területén, én legalábbis ehhez tartom magam.
Csatlakozzon Ön is a Kecskeméti Katona színművészeihez! A jótékonysági futásba bárki beszállhat tetszőleges táv erejéig Kecskeméten, 2020. szeptember 9-én, szerda reggel 8:30-kor, az Országos Vérellátó Szolgálatnál (Koháry István krt. 4.). Ezen a napon továbbá meghosszabbított nyitvatartással várják a véradókat, az OVSZ reggel 8-tól este 18-ig nyitva lesz.