Lélek és dráma - nagy színház a kisszínházban
A vírushelyzet miatt maradt el két bemutató a tavalyi évad végéről. Négy hónappal később aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy kvázi egyszerre zárta és indította a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház az évadot - de érdemes volt kivárni mindkettőt! - Komlós József JR írása
A szombati bemutatón egy izgalmas mai lengyel darabot láttunk, amely mielőtt ideért, már nemzetközi sikert aratott.
A premier a Ruszt József Stúdiószínházban egy egészen másfajta színházi élményt tartogatott, mint a huszonkét szereplővel felálló, két felvonásos, egész estés pénteki a Nagyszínházban.
Elżbieta Chowaniec: Gardénia című színműve kortárs egyfelvonásos, alig több mint egy óra, négy szereplővel: négy generációt képviselő nővel. Az ő máig ívelő történetük, az ő huszadik századuk jelenik meg egymásra rakódó rétegekkel: Csombor Teréz, Csapó Virág, Hajdú Melinda és Támadi Anita e.h. megformálásában. Egy olyan lengyel történetet látunk a XX. századból a máig folyamatosan átörökölt lelki terhekkel – és élünk át közelről, mely magyar történetekként is ismerős lehet. Nagyon komoly dráma ez, nagyszerű négy színésznővel előadva; Markó Róbert sűrű, magával ragadó rendezésével, Barta Dóra koreográfiáival, Cziegler Balázs közönséghez közeli díszleteivel és Bobor Ági a hangulatra ráerősítő kosztümjeivel.
Nagyon komoly és emelkedett, magas színvonalú, önfeláldozó színészi alakításokat látunk egészen testközelből, olyan szuggesztíven kisugárzó erővel, hogy nem tudunk nézők maradni: velük együtt óhatatlanul is mind a dráma részeivé válunk. A Csombor Teréz – Csapó Virág – Hajdú Melinda által megformált anya hármas karaktereinek katartikusan felfokozott szenvedése már-már húsba markolón drámai, és mellettük szép ellenpont Támadi Anita e.h alakjának szelíd kitörési kísérlete a XX. század meg egyébként is a múlt csapdájából.
Magam a filmszerű színház híve vagyok, és azt vallom, hogy a mai színháznak a filmekkel kell felvenniük látványban a versenyt – ha bevalljuk, ha nem ilyen kort élünk. Láttunk a filmszerű színházra rengeteg emlékezetes, szép példát Kecskeméten is a Nyomorultaktól a Chicagóig – de annyira megrázó, közvetlen erővel hatni tudó filmet sem biztos, hogy láttam valaha, mint e négy nagyszerű színésznő átélt játéka - fél vagy egy méterről, közvetlen közelről szemlélve átélt és megélt alakításaikat.
Aki elmegy erre a darabra, igazi nagy drámára készüljön, ahol nincs felületesség, ahol a humor is szomorkás és kesernyés. Csakis a könyörtelen élet valósága adott, négy sorson keresztül, közelről az arcunkba kapva. Már a premier után elhangzott olyan vélemény, hogy díjakat hozhat el ez az előadás, magam is osztom ezt, mert valóban kivételes erejű, amit láttunk. Olyan nagy színházi élményt tartogat ez a kis játéktérben, kis nézőtérrel, hatalmasat játszó kis szereplőgárdával bemutatott kamaradarab, hogy azt minden színház iránt rajongó ínyencnek látnia kell!
Komlós József JR
A premier a Ruszt József Stúdiószínházban egy egészen másfajta színházi élményt tartogatott, mint a huszonkét szereplővel felálló, két felvonásos, egész estés pénteki a Nagyszínházban.
Elżbieta Chowaniec: Gardénia című színműve kortárs egyfelvonásos, alig több mint egy óra, négy szereplővel: négy generációt képviselő nővel. Az ő máig ívelő történetük, az ő huszadik századuk jelenik meg egymásra rakódó rétegekkel: Csombor Teréz, Csapó Virág, Hajdú Melinda és Támadi Anita e.h. megformálásában. Egy olyan lengyel történetet látunk a XX. századból a máig folyamatosan átörökölt lelki terhekkel – és élünk át közelről, mely magyar történetekként is ismerős lehet. Nagyon komoly dráma ez, nagyszerű négy színésznővel előadva; Markó Róbert sűrű, magával ragadó rendezésével, Barta Dóra koreográfiáival, Cziegler Balázs közönséghez közeli díszleteivel és Bobor Ági a hangulatra ráerősítő kosztümjeivel.
Nagyon komoly és emelkedett, magas színvonalú, önfeláldozó színészi alakításokat látunk egészen testközelből, olyan szuggesztíven kisugárzó erővel, hogy nem tudunk nézők maradni: velük együtt óhatatlanul is mind a dráma részeivé válunk. A Csombor Teréz – Csapó Virág – Hajdú Melinda által megformált anya hármas karaktereinek katartikusan felfokozott szenvedése már-már húsba markolón drámai, és mellettük szép ellenpont Támadi Anita e.h alakjának szelíd kitörési kísérlete a XX. század meg egyébként is a múlt csapdájából.
Magam a filmszerű színház híve vagyok, és azt vallom, hogy a mai színháznak a filmekkel kell felvenniük látványban a versenyt – ha bevalljuk, ha nem ilyen kort élünk. Láttunk a filmszerű színházra rengeteg emlékezetes, szép példát Kecskeméten is a Nyomorultaktól a Chicagóig – de annyira megrázó, közvetlen erővel hatni tudó filmet sem biztos, hogy láttam valaha, mint e négy nagyszerű színésznő átélt játéka - fél vagy egy méterről, közvetlen közelről szemlélve átélt és megélt alakításaikat.
Aki elmegy erre a darabra, igazi nagy drámára készüljön, ahol nincs felületesség, ahol a humor is szomorkás és kesernyés. Csakis a könyörtelen élet valósága adott, négy sorson keresztül, közelről az arcunkba kapva. Már a premier után elhangzott olyan vélemény, hogy díjakat hozhat el ez az előadás, magam is osztom ezt, mert valóban kivételes erejű, amit láttunk. Olyan nagy színházi élményt tartogat ez a kis játéktérben, kis nézőtérrel, hatalmasat játszó kis szereplőgárdával bemutatott kamaradarab, hogy azt minden színház iránt rajongó ínyencnek látnia kell!
Komlós József JR