Színház van, volt és lesz!
A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház a koronavírus-járvánnyal összefüggő intézkedések következő lépéseként március 17-től három hétre felfüggesztette működését. A bejelentés következményeiről, a színház előtt álló alternatív előadási lehetőségekről Cseke Péter igazgatóval beszélgettünk.
Bajáki Zsanett baon.hu oldalon megjelent írása.
– Mi volt az első lépés, miután Magyarországon kihirdették a korlátozásokat?
– A bejelentés után azonnal összehívtam egy társulati ülést, ahol a kollégákkal átbeszéltük ezt a rendkívüli helyzetet. Szerencsére a mi generációnk nem élt végig világháborút, így ez a fajta veszélyhelyzet mindenkinek ismeretlen terep, ugyanakkor tájékoztattam őket, hogy a színház vezetősége nap mint nap követi és értékeli a fejleményeket, hogy ezek fényében hozhassunk meg minden érdemi döntést.
– Melyek voltak ezek?
– A múlt heti szigorítások között szerepelt, hogy el kell halasztani minden száz főnél nagyobb létszámú rendezvényt, ugyanakkor én azonnal eldöntöttem, hogy mind a három színházunkban (Katona József Színház, Kelemen László Kamaraszínház, Ruszt József Stúdió Színház) leállítjuk az előadásokat. Még a Rusztban zajló, 50-60 nézős darabokat is, hiszen semmi értelmét nem láttam annak, hogy akár egyetlen résztvevő vagy előadó egészségét is kockáztassuk. A kollégáktól ugyanakkor azt kértem, hogy a belső munkákat továbbra is folytassuk. Zajlottak a próbák, emellett pedig időt szántunk végre olyan dolgokra is, amelyek a rengeteg, egymást érő bemutató mellett legtöbbször elmaradtak. Aztán ismét változott a helyzet és úgy éreztem, hogy felelős színházigazgatóként akkor döntök jól, ha március 17-től teljesen lezárjuk a színházat, hiszen az emberi élet megóvása mindennél fontosabb. Nincsenek tehát próbák, és az épület is kiürült.
– Hogyan fogadták a hírt a színház dolgozói?
– A többi színházzal közösen gondolkozva igyekszünk kitalálni, hogy egy ilyen helyzetben mit és hogyan kell csinálni. Kollégáink felmérték az események komolyságát és a lehető legnagyobb felelősséggel viseltetnek az iránt. Hisszük, hogyha szigorúan betartjuk a szabályokat, akkor talán elhúzódik ez a járvány, de kevés emberáldozattal jár. Mindenkitől fegyelmet és kitartást kértem, hiszen színház mindig volt és lesz is, csak a formája változik. Nekünk pedig most az a feladatunk, hogy megtaláljuk ezt az új formáját.
– Mi a helyzet a már megvásárolt jegyekkel?
– Mivel a színházak jelenleg zárva tartanak, így nincs lehetőség a jegyek visszaváltására, de amint újra megnyitunk, napirendre kerül ez is. Az időm nagy részében más színházigazgatókkal egyeztetve teszünk javaslatokat és ötletelünk a lehetséges megoldásokon. A cél, hogy olyan koncepciót találjunk, ami mindkét félnek, tehát a közönségnek és nekünk is a legkevesebb lemondással, hátránnyal jár.
– Mire számíthatnak a munka nélkül maradt színészek?
– A közalkalmazotti viszonyban lévő művészek bérezése megoldott, de nem akarom elengedni azoknak a kollégáknak a kezét sem, akik csak megbízási szerződéssel dolgoznak nálunk egy-egy előadás keretében. Ígéretet tettem nekik, hogy mindenféleképpen a segítségükre leszek, ezért a gazdasági vezetőnkkel ennek a megoldását is folyamatosan modellezzük, hisz az nem lehet, hogy családos emberek egyik napról a másikra bevétel nélkül maradjanak.
– Mi a forgatókönyv a jövőre nézve?
– Nem szeretnénk színház nélkül hagyni a közönségünket, éppen ezért folyamatosan keressük és teszteljük a lehetőséget, hogy mely csatornákon tudjuk megteremteni az ideális kapcsolatot. Tárgyalunk a közvetítések technikai és jogi feltételeiről, szeretnénk, ha a korábban már felvételre került előadásaink megtekinthetővé válhatnának a közösségi felületeinken és a weboldalunkon. Indult emellett egy új kezdeményezésünk, amelynek követői napról napra betekintést nyerhetnek egy-egy színművészünk hétköznapjaiba, aki megosztja gondolatait a követőkkel és elmeséli, mivel telnek a felszabadult órák. Fontos tudatosítanunk, hogy ez egy átmeneti időszak, még ha most nem is látjuk a végét. Igyekszünk bizakodni és reményt adni, hiszen ez – különösen az ilyen nehéz időkben – a színház egyik fő feladata. És mivel optimista vagyok, azt gondolom, hogy rövidesen újra megnyílnak a kapuink, és felmegy a függöny.
– A bejelentés után azonnal összehívtam egy társulati ülést, ahol a kollégákkal átbeszéltük ezt a rendkívüli helyzetet. Szerencsére a mi generációnk nem élt végig világháborút, így ez a fajta veszélyhelyzet mindenkinek ismeretlen terep, ugyanakkor tájékoztattam őket, hogy a színház vezetősége nap mint nap követi és értékeli a fejleményeket, hogy ezek fényében hozhassunk meg minden érdemi döntést.
– Melyek voltak ezek?
– A múlt heti szigorítások között szerepelt, hogy el kell halasztani minden száz főnél nagyobb létszámú rendezvényt, ugyanakkor én azonnal eldöntöttem, hogy mind a három színházunkban (Katona József Színház, Kelemen László Kamaraszínház, Ruszt József Stúdió Színház) leállítjuk az előadásokat. Még a Rusztban zajló, 50-60 nézős darabokat is, hiszen semmi értelmét nem láttam annak, hogy akár egyetlen résztvevő vagy előadó egészségét is kockáztassuk. A kollégáktól ugyanakkor azt kértem, hogy a belső munkákat továbbra is folytassuk. Zajlottak a próbák, emellett pedig időt szántunk végre olyan dolgokra is, amelyek a rengeteg, egymást érő bemutató mellett legtöbbször elmaradtak. Aztán ismét változott a helyzet és úgy éreztem, hogy felelős színházigazgatóként akkor döntök jól, ha március 17-től teljesen lezárjuk a színházat, hiszen az emberi élet megóvása mindennél fontosabb. Nincsenek tehát próbák, és az épület is kiürült.
– Hogyan fogadták a hírt a színház dolgozói?
– A többi színházzal közösen gondolkozva igyekszünk kitalálni, hogy egy ilyen helyzetben mit és hogyan kell csinálni. Kollégáink felmérték az események komolyságát és a lehető legnagyobb felelősséggel viseltetnek az iránt. Hisszük, hogyha szigorúan betartjuk a szabályokat, akkor talán elhúzódik ez a járvány, de kevés emberáldozattal jár. Mindenkitől fegyelmet és kitartást kértem, hiszen színház mindig volt és lesz is, csak a formája változik. Nekünk pedig most az a feladatunk, hogy megtaláljuk ezt az új formáját.
– Mi a helyzet a már megvásárolt jegyekkel?
– Mivel a színházak jelenleg zárva tartanak, így nincs lehetőség a jegyek visszaváltására, de amint újra megnyitunk, napirendre kerül ez is. Az időm nagy részében más színházigazgatókkal egyeztetve teszünk javaslatokat és ötletelünk a lehetséges megoldásokon. A cél, hogy olyan koncepciót találjunk, ami mindkét félnek, tehát a közönségnek és nekünk is a legkevesebb lemondással, hátránnyal jár.
– Mire számíthatnak a munka nélkül maradt színészek?
– A közalkalmazotti viszonyban lévő művészek bérezése megoldott, de nem akarom elengedni azoknak a kollégáknak a kezét sem, akik csak megbízási szerződéssel dolgoznak nálunk egy-egy előadás keretében. Ígéretet tettem nekik, hogy mindenféleképpen a segítségükre leszek, ezért a gazdasági vezetőnkkel ennek a megoldását is folyamatosan modellezzük, hisz az nem lehet, hogy családos emberek egyik napról a másikra bevétel nélkül maradjanak.
– Mi a forgatókönyv a jövőre nézve?
– Nem szeretnénk színház nélkül hagyni a közönségünket, éppen ezért folyamatosan keressük és teszteljük a lehetőséget, hogy mely csatornákon tudjuk megteremteni az ideális kapcsolatot. Tárgyalunk a közvetítések technikai és jogi feltételeiről, szeretnénk, ha a korábban már felvételre került előadásaink megtekinthetővé válhatnának a közösségi felületeinken és a weboldalunkon. Indult emellett egy új kezdeményezésünk, amelynek követői napról napra betekintést nyerhetnek egy-egy színművészünk hétköznapjaiba, aki megosztja gondolatait a követőkkel és elmeséli, mivel telnek a felszabadult órák. Fontos tudatosítanunk, hogy ez egy átmeneti időszak, még ha most nem is látjuk a végét. Igyekszünk bizakodni és reményt adni, hiszen ez – különösen az ilyen nehéz időkben – a színház egyik fő feladata. És mivel optimista vagyok, azt gondolom, hogy rövidesen újra megnyílnak a kapuink, és felmegy a függöny.