2020. január 27.
Hajdú Melinda: „Mindig magasabb hőfokon működöm, ilyen a színészi habitusom”
Ifjúságnak szóló előadással rukkolt elő ebben az évadban a kecskeméti színház. Az ember tragédiája „junior” bemutatóját a magyar kultúra napján láthatta a közönség. A produkció egyik főszereplője Hajdú Melinda (Éva), aki egy év kihagyás után tért vissza a színpadra, nem akármilyen szerepek várták.
Az évad felénél járva, túl vagy két bemutatón. A Chicago musical közönségsiker, Az ember tragédiája „junior” egészen friss élmény. Hogy érzed magad bennük?
Jóleső fáradtságot érzek. Két nagyon jó szerepen, két kihíváson vagyok túl. A Béres Attila rendezte Chicago fizikálisan is jó erőpróba, Barta Dóra többsíkú, látványos koreográfiáival. Velma Kelly szerepálmom volt, amiben most lubickolok. A közönség szereti az előadást, mi is szeretjük játszani, egyfajta jutalomjáték a társulatnak. Az ember tragédiája „junior” kihívás abban a tekintetben, hogy nehéz a madáchi szöveg. Sokat elemeztük, ízlelgettük az asztali próbák során. Formáltuk a szöveget a dramaturggal, Tóth Katával is, hogy tényleg jól mondható, érthető legyen a mai fiatalok számára. Ez egy hatalmas drámai költemény, amiből ki kellett ragadnunk olyan lényeges momentumokat, amik a fiatalokat is megérinti, amik által tudnak asszociálni a mai kor problémáira.
Az előadás elsősorban fiataloknak szól. Értik ezt az élet értelmét, célját feszegető művet?
Olyan problémákra fókuszálunk, amik megkerülhetetlenül jelen vannak az életünkben. A fiatalok is hallanak róluk, lehetnek saját tapasztalataik. Lásd a környezettudatosság, vagy a Nap kihűlésének vizionálása. Utóbbi Madách korában még elképzelhetetlen volt, ma viszont napi valóság, hogy a bolygónk mérhetetlen szennyezése veszélyezteti az ember létfenntartását. Ugyancsak kézzel fogható problematika a tömeg és az egyén viszonya. Minden korban vannak kiemelkedő egyéniségek, nagy formátumú emberek, akikkel a tömeg – a maga kisszerűségével – nemigen tud mit kezdeni. Így aztán visszahúzza azt, aki többre lenne képes. Magam is őszintén kíváncsi vagyok, mit értenek mindebből a fiatalok, mennyi jut el hozzájuk Madách veretes szövegéből, örökérvényű igazságaiból. Remélem lesz valamiféle beszélgetés vagy közönségtalálkozó, ahol kapunk visszajelzést arról, hogy mit mondanak a mai fiataloknak az általunk előadott jelenetek.
A darabot Cseke Péter rendezte, akinek a végzős osztálya is szerepet kapott az előadásban. Milyen velük együtt dolgozni?
Számomra üdítő fiatalokkal dolgozni, mert felpezsdítenek, inspirálnak. Az előző évadban szülési szabadságon voltam, közös munka kapcsán most találkoztam először a kaposvári osztállyal. Nagyon megkedveltem őket, a próbafolyamat során együtt ötleteltünk. Szegvári Juli volt a játékmester, aki az előadás mozgásrészét, speciális szimbolikus nyelvét kitalálta. Emellett mindenki hozta az saját ötleteit, támpontjait. Koltai-Nagy Balázs alakítja Ádámot, de ő szerezte az előadás zenéjét is.
Hányféle női minőséget tudsz eljátszani, megmutatni Éva szerepében?
Elég sokat, ezért is nagyon jó feladat. A középső, történelmi színekben alakítom Évát. Végig a színen vagyunk, pillanatok alatt lépünk egyik életszakaszból a másikba: vagyok fiatal, szerelmes apáca, majd házsártos, keserű feleség, aztán gyermekét féltő édesanya. Élvezem az ilyen helyzeteket, az eszköztelen színházat. Amikor minden plusz körítés nélkül, egyedül a színész átváltozóképességén, energiaszintjén, idegrendszerén múlik minden. Meg is teremtjük egymásnak a helyzeteket, de alapjában a színészi minőségnek kell egy pillanat alatt robbannia, és megteremteni egy jelenet közepét vagy tetejét. Aztán vissza, és megint fel! A sok hirtelen váltás intenzív koncentrációt igényel, mindannyiunk részéről.
Visszatérve a Chicagora, és Velma Kelly-re. Mozgalmas a darab, erős a figura, szinte végig táncolsz, énekelsz a színpadon. Mennyi energiát igényel tőled egy-egy előadás?
Egy év kihagyás után azért vissza kellett ebbe szokni. Én mindig magasabb hőfokon működöm, legyen szó bármilyen műfajról, darabról. Visz az adrenalin, a maximalizmusom, ilyen a színészi habitusom. Ezen nem is érdemes spórolni. A színész próbálja beosztani az energiáit, hogy legyen elég az évad végéig, ugyanakkor muszáj kiégetni a dolgokat, különben bennmarad, és az az egyéni alakítás rovására megy. Nem érdemes óvatoskodni. Már a legelején, a próbafolyamatban ki kell tolni a határokat. Az évek és a tapasztalat megtanított arra, hogy ettől nem kell félni, mert a sok szép feladattal egyre tágul a színészi teljesítőképesség úgy fizikai, mint idegrendszeri szinten. Ez pedig abban segít, hogy egy-egy nehezebb időszakban – betegség, rossz hír – is képesek legyünk kiegyensúlyozottan, a magunktól elvárt szinten teljesíteni a színpadon.
Megszületett a kisfiad, egy év kihagyás után tértél vissza a színházhoz. Számítottál rá, hogy rögtön 120 százalékot kérnek belőled?
Nem. Eredetileg a fokozatosságban maradtunk, aztán valahogy így alakult. De nem bántam meg. Szép feladatokat kaptam, amiket szívesen csinálok. Mostanra az otthoni dolgok is bejáratódtak, amikor dolgozom, a kisfiam jól elvan az édesapjával, nagymamájával. Utólag azt mondom, érdemesebb volt így, nagy elánnal, és nem óvatos léptekkel visszatérni.
A férjed látott a Chicagóban? Ha igen, hogy fogadta?
Látta, és nagyon büszke volt rám. A premieren meglepett: visszatérésem örömére rózsacsokrot dobott a színpadra. Sosem csinált még ilyet, és nagyon izgult. Jól sikerült, mindenki olvadozott, el is vitte vele a showt (nevet).
Lesz még feladatod ebben az évadban, a Gardéniában láthatunk viszont. Mit tudsz a szerepedről?
Még nem sokat. Női sorsok, több generáció, anyák-lányaik lesznek a középpontban. Ez is színészbarát és izgalmas jutalomjátéknak ígérkezik.
Popovics Zsuzsanna
Jóleső fáradtságot érzek. Két nagyon jó szerepen, két kihíváson vagyok túl. A Béres Attila rendezte Chicago fizikálisan is jó erőpróba, Barta Dóra többsíkú, látványos koreográfiáival. Velma Kelly szerepálmom volt, amiben most lubickolok. A közönség szereti az előadást, mi is szeretjük játszani, egyfajta jutalomjáték a társulatnak. Az ember tragédiája „junior” kihívás abban a tekintetben, hogy nehéz a madáchi szöveg. Sokat elemeztük, ízlelgettük az asztali próbák során. Formáltuk a szöveget a dramaturggal, Tóth Katával is, hogy tényleg jól mondható, érthető legyen a mai fiatalok számára. Ez egy hatalmas drámai költemény, amiből ki kellett ragadnunk olyan lényeges momentumokat, amik a fiatalokat is megérinti, amik által tudnak asszociálni a mai kor problémáira.
Az előadás elsősorban fiataloknak szól. Értik ezt az élet értelmét, célját feszegető művet?
Olyan problémákra fókuszálunk, amik megkerülhetetlenül jelen vannak az életünkben. A fiatalok is hallanak róluk, lehetnek saját tapasztalataik. Lásd a környezettudatosság, vagy a Nap kihűlésének vizionálása. Utóbbi Madách korában még elképzelhetetlen volt, ma viszont napi valóság, hogy a bolygónk mérhetetlen szennyezése veszélyezteti az ember létfenntartását. Ugyancsak kézzel fogható problematika a tömeg és az egyén viszonya. Minden korban vannak kiemelkedő egyéniségek, nagy formátumú emberek, akikkel a tömeg – a maga kisszerűségével – nemigen tud mit kezdeni. Így aztán visszahúzza azt, aki többre lenne képes. Magam is őszintén kíváncsi vagyok, mit értenek mindebből a fiatalok, mennyi jut el hozzájuk Madách veretes szövegéből, örökérvényű igazságaiból. Remélem lesz valamiféle beszélgetés vagy közönségtalálkozó, ahol kapunk visszajelzést arról, hogy mit mondanak a mai fiataloknak az általunk előadott jelenetek.
A darabot Cseke Péter rendezte, akinek a végzős osztálya is szerepet kapott az előadásban. Milyen velük együtt dolgozni?
Számomra üdítő fiatalokkal dolgozni, mert felpezsdítenek, inspirálnak. Az előző évadban szülési szabadságon voltam, közös munka kapcsán most találkoztam először a kaposvári osztállyal. Nagyon megkedveltem őket, a próbafolyamat során együtt ötleteltünk. Szegvári Juli volt a játékmester, aki az előadás mozgásrészét, speciális szimbolikus nyelvét kitalálta. Emellett mindenki hozta az saját ötleteit, támpontjait. Koltai-Nagy Balázs alakítja Ádámot, de ő szerezte az előadás zenéjét is.
Hányféle női minőséget tudsz eljátszani, megmutatni Éva szerepében?
Elég sokat, ezért is nagyon jó feladat. A középső, történelmi színekben alakítom Évát. Végig a színen vagyunk, pillanatok alatt lépünk egyik életszakaszból a másikba: vagyok fiatal, szerelmes apáca, majd házsártos, keserű feleség, aztán gyermekét féltő édesanya. Élvezem az ilyen helyzeteket, az eszköztelen színházat. Amikor minden plusz körítés nélkül, egyedül a színész átváltozóképességén, energiaszintjén, idegrendszerén múlik minden. Meg is teremtjük egymásnak a helyzeteket, de alapjában a színészi minőségnek kell egy pillanat alatt robbannia, és megteremteni egy jelenet közepét vagy tetejét. Aztán vissza, és megint fel! A sok hirtelen váltás intenzív koncentrációt igényel, mindannyiunk részéről.
Visszatérve a Chicagora, és Velma Kelly-re. Mozgalmas a darab, erős a figura, szinte végig táncolsz, énekelsz a színpadon. Mennyi energiát igényel tőled egy-egy előadás?
Egy év kihagyás után azért vissza kellett ebbe szokni. Én mindig magasabb hőfokon működöm, legyen szó bármilyen műfajról, darabról. Visz az adrenalin, a maximalizmusom, ilyen a színészi habitusom. Ezen nem is érdemes spórolni. A színész próbálja beosztani az energiáit, hogy legyen elég az évad végéig, ugyanakkor muszáj kiégetni a dolgokat, különben bennmarad, és az az egyéni alakítás rovására megy. Nem érdemes óvatoskodni. Már a legelején, a próbafolyamatban ki kell tolni a határokat. Az évek és a tapasztalat megtanított arra, hogy ettől nem kell félni, mert a sok szép feladattal egyre tágul a színészi teljesítőképesség úgy fizikai, mint idegrendszeri szinten. Ez pedig abban segít, hogy egy-egy nehezebb időszakban – betegség, rossz hír – is képesek legyünk kiegyensúlyozottan, a magunktól elvárt szinten teljesíteni a színpadon.
Megszületett a kisfiad, egy év kihagyás után tértél vissza a színházhoz. Számítottál rá, hogy rögtön 120 százalékot kérnek belőled?
Nem. Eredetileg a fokozatosságban maradtunk, aztán valahogy így alakult. De nem bántam meg. Szép feladatokat kaptam, amiket szívesen csinálok. Mostanra az otthoni dolgok is bejáratódtak, amikor dolgozom, a kisfiam jól elvan az édesapjával, nagymamájával. Utólag azt mondom, érdemesebb volt így, nagy elánnal, és nem óvatos léptekkel visszatérni.
A férjed látott a Chicagóban? Ha igen, hogy fogadta?
Látta, és nagyon büszke volt rám. A premieren meglepett: visszatérésem örömére rózsacsokrot dobott a színpadra. Sosem csinált még ilyet, és nagyon izgult. Jól sikerült, mindenki olvadozott, el is vitte vele a showt (nevet).
Lesz még feladatod ebben az évadban, a Gardéniában láthatunk viszont. Mit tudsz a szerepedről?
Még nem sokat. Női sorsok, több generáció, anyák-lányaik lesznek a középpontban. Ez is színészbarát és izgalmas jutalomjátéknak ígérkezik.
Popovics Zsuzsanna