Az első kecskeméti szerepem – Kékkovács Mara a János vitézről
Kékkovács Mara, az Operettszínház társulatának tagja alakítja Iluskát a kecskeméti színház készülő János vitézében. A rendezőt, Szente Vajkot a magyar futballisták Eb-sikere inspirálta: a szereplők félig focisták, félig huszárok: cseleznek, kardoznak, megküzdenek a haza becsületéért – Jancsi pedig Iluskáért.
- Mi volt az első gondolata, amikor megismerte a rendező koncepcióját? – kérdeztük Kékkovács Marától.
- Azt gondoltam, hogy ha ezzel az újszerű látásmóddal közelebb hozhatjuk a közönséghez a János vitézt, akkor vágjunk bele! Aztán elkezdtük próbálni, és én magam is rácsodálkoztam, mennyi új árnyalatot tudunk megmutatni ebben a jól ismert történetben. Egyébként Iluska alapvetően megmaradt az eredeti karakternek – igaz, hogy futball mezeket mos a patakban, de ettől eltekintve szinte semmi sem változott.
- És a történet? Sikerült megőrizni benne a mesét?
- Szerintem egy darab újragondolásakor éppen ez a legfontosabb: megőrizni a mesét. Szente Vajk nagyon jó munkát végzett. A történet nem sérült, sőt, sokkal gazdagabbá vált.
- Milyen emlékeket őriz a János vitézről?
- Az egyik legszebb emlékem a stúdiós éveimhez kötődik. A Nemzeti Színházban másodévtől statisztálhattunk, többek között a János vitézben, mégpedig a férjemmel együtt. A legfrissebb élményem pedig a kislányomhoz, Jázminhoz kötődik: vele olvastuk újra a gyönyörű művet.
- Ő is eljön megnézni az előadást?
- Mindenképpen.
- Mit szólt hozzá, hogy Iluskaként láthatja az anyukáját?
- Örült neki, de számára a színházi szerepeim egészen másként fogalmazódnak meg, mint egy civil néző számára. Neki én elsősorban, és mindenekelőtt az édesanyja vagyok. Elmesélek egy példát: a Musical meséket, amelyben Mara tündért alakítom, akkor állítottuk színpadra Janza Katával és Polyák Lillával, amikor mindhárman várandósok voltunk. Amikor Jázmin elég nagy lett, ő is megnézte. Nagyon tetszett neki, ám másnap, amikor az osztálytársai lelkes „Itt van Mara tündér!” felkiáltással rohantak oda hozzám, azt láttam, hogy ez már egyáltalán nem tetszik neki. Én nem Mara tündér vagyok, hanem az anyukája, ami sokkal többet jelent számára, mint holmi tündérek.
- Először játszik Kecskeméten?
- Igen, és csak ámulok-bámulok, milyen gyönyörű a város! Békésből származom, sokszor átutaztam Kecskeméten, de csak most volt alkalmam közelebbről is megnézni. Még ezen a rövid szakaszon, ami a nagyszínházat és a Kamaraszínházat összeköti – élmény végigsétálni.
