„Vannak biztató jelek. A Krétakör Színház híre külföldről hamarosan hozzánk is eljut. Van rá esély, hogy befogadjuk, otthont adjunk neki. Esetleg értékelni fogjuk, mint fölforgató esztétikai és társadalmi jelenséget. Berlinben és Párizsban a magyar átalakulás színházi tükrét látják bennük. Előbb-utóbb talán mi is föladjuk a köldöknézést, és azt a meddő nézetet, hogy a színháznak a színházat kell reprezentálnia. Európában ez már nem divat, túl vannak rajta. Az eldurvult, elsekélyesedett világ látszatait kell fölhasítani. A jelenlegi struktúra és támogatási rendszer erre éppúgy alkalmatlan, mint arra, hogy elősegítse a színházi értékek létrejöttét és befogadását. Ez különösen a kezdőket, az egyelőre még ambiciózus fiatalokat sújtja. Radikális változásra van szükség, a közpénzeket ki kell vonni az értéktelen színház támogatásából, ellenkező esetben az a nyolc-tíz jó előadás sem fog megszületni, amely jelenleg még megszületik.”
Koltai Tamás, Magyar Hírlap, 2003. január 4.

„…egy újabb jelzés arra, hogy végre itthon is a helyén kellene kezelni ezt a társulatot. (…) Jó lenne, ha észrevennék Önök, Ön is (Csáki Judit), hogy Schilling Árpád társulata felnőtt! Nem alternatív, nem „stúdiószínházi”. Produkcióik Magyarország kevés konvertibilis színházi teljesítményei közé tartoznak, és közröhej, szégyen, hogy senki nem akarja és tudja megoldani a helyzetüket.
Vajda Gergely, Magyar Narancs, 2003. január 16. (válasz Csáki Juditnak, A lecsó, Magyar Narancs, 2003. 01. 09.)

„A krétakör bármikor eltörölhető és újrarajzolható. Az a Krétakör, amelyet Schilling Árpád és harmincfős társulata rajzol a magyar színházi élet langyos állóvizét felkavaró, arcpirító szenvedéllyel, hittel, kiállással, élő, eleven, jelen idejű színházat csinál. Színházat, amely a „még bármi megtörténhet” kiszámíthatatlanságával, a legfájóbb, legégetőbb, legkényelmetlenebb társadalmi problémákról szólva hatalmas kérdő- és felkiáltójeleket vés az össznépi önámítás „palástjára”.
Szentgyörgyi Rita, Népszava, 2003. január 18.

„Minden olyan társulattal tárgyaltam, amelyeket értékesnek tartok, és amelyekkel már korábban is dolgoztam együtt. A Krétakör tulajdonképpen a Merlinben kezdte el igazi működését. A Hazám, hazámat nem láttam, de azt tudom, hogy a Nemzeti Színházban mit szabad és mit nem szabad játszani. Nem leszek partner abban, hogy a színház rangja mélyrepülésbe kezdjen, nem kell ilyesmitől félni. Ha Schilling Árpád rendezne, akkor sem rendezhetne olyat, ami sértené a közízlést. Lenne például egy szép Csehov, a maga modern színjátszó módján, trágárság nélkül.”
Interjú Jordán Tamással, Magyar Demokrata, 2003/6.

„Kíváncsian várjuk, mivel áll elő az elkövetkező években egy ilyen formátumú fiatalember. Schilling már birtokolja azt, ami a lényeg: a felfegyverzett gondolatot, a színházi aktus anyagszerűségéből természetesen adódó koncepciót, a brutális költői aurát, valamint a harcedzett és kicsattanó egészségű gárdát”
Jean-Pierre Léonardini, L’Humanité, 2001. október 8.

„A színházi programot, amiről beszéltem, ki akarjuk egészíteni a független művészi műhelyek infrastrukturális feltételeinek megteremtésével. Elsőként a Krétakör Színháznak szeretnénk állandó otthont biztosítani. Komoly tárgyalások folynak, és remélhetőleg nagyon jó elhelyezést kapnak, nemcsak egy egyszerű színházat, hanem egy olyan kulturális központot, ahol dinamikus, Európa-szerte ismert izgalmas társulat kifejtheti a maga tevékenységét, szemléletétét és odavonzhatja a maga közönségét.”
Görgey Gábor Parlamentbeli felszólalása, 2003. 03. 17. 14:08:06

„Van tehát egy nemzetközileg elismert színházunk, s van egy nemzetközileg elismert produkciója (HazámHazám). Se a színház, se a produkció nem talál magának helyet. Akár szakmai féltékenységre, politikai okokra, ki tudja mi mindenre lehet gyanakodni. Kis magyar helyzetkép, ami ezzel a társulattal történik, tulajdonképpen lassan egy epés, újabb előadás témája is lehetne. A tavalyi évadban szégyenszemre a legtöbb támogatást egy francia színházi embertől kapta a Krétakör. Most 65 millió forintot kaptak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, és ígértek még 15 milliót. Ez lehetővé tesz a fennmaradásukat. De változatlanul nincs helyük, az újabb premierjüket még nem tudják, hol tartják. És ki tudja, ennyi kálvária után milyen hangsúllyal mondják ki, hogy hazám, hazám.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap, 2003. április 15.

„Ebben a szezonban is kipróbált egy-két játszóhelyet a Krétakör Színház a fővárosban, ám az Európa–szerte sikeres társulat itthon egyelőre nem számíthat fedélre. A Krétakör vasárnapi bemutatója is albérletbe kényszerült. A társulatot vezető Schilling Árpád addig nem is reménykedik, amíg a kultúrpolitikusok meg nem értik: szükségük lehet a Krétakörre, és rajtuk keresztül a fiatalságra.”
Koren Zsolt, Népszava, 2003. május 13.

„HazámHazám – Schillingék hazátlan politikai cirkusza. Külföldön beszélnek róla, itthon hallgatunk róla (esetleg elátkozza százszor Pusztaszer). Kelletlen, nyafka vélemények a nemszeretem politikai színházról: ez maga a provincia. Hogy nincs ott Pécsen: Barguzin. Mocsár. Nagy, álmos, furcsa árok.”
Koltai Tamás, Mi néki Hecuba?, Élet és Irodalom, 2003. június 6.

„...Nyilván ezért nem lesz ott (Pécsett) a Krétakör történelmi cirkusza a legközelebbi múlt köréből, a HazámHazám sem. Mellesleg már műsoron sincs – egy utolsó kétségbeesett próbálkozás valamiféle átmentésre épp a napokban végződött kudarccal. Tévedés lenne azt hinni, hogy a Krétakör kudarcával. Schilling Árpád és csapata ugyanis megtette, ami a dolga: létrehozott egy izgalmas - természetesen nem hibátlan, de – minden pontján érdekes előadást, amelyet néhányszor el is játszott a Fővárosi Nagycirkuszban, és most nincs hová mennie vele. Az évadban bemutatott másik előadásuk, Marius Mayenburg A hideg gyermek című darabja a Millenáris Teátrumban ment, de már nem megy, és éppen e cikk nyomdába adása körül készül el legújabb produkciójával az ország tán legígéretesebb színházi formációja, amely egyelőre épülettel nem bír – ez a kisebb baj -, de otthonnal sem – ez a nagyobb.”
Csáki Judit, Amire emlékszem, Jelenkor, 2003. június

„Ismét a magyar kultúra hírét öregbítette a Krétakör Színház külföldön: Itáliában rangos díjra jelölték. Az Olasz Színházi Intézet (EITI) kezdeményezésére az ETI, a Teatro Stabile di Veneto és az olasz kulturális örökség minisztériuma Színház Olimpikonok-díjat hozott létre. A díjat az Oscar- vagy a Tony-díj mintájára kategóriák szerinti jelölés és kétfordulós szavazás alapján ígérik oda. Az elmúlt évad produkciói közül a 14 tagú zsűri az „Olaszországban bemutatott legjobb külföldi előadás” kategóriájában a döntőbe jelölte a Krétakör Színház Schilling Árpád rendezte Leonce és Léna című előadását. A Leonce és Léna a különleges kitüntetésért olyan kiválóságok produkcióival verseng, mint Michael Thalheimer Emilia GAlotti és Bob Wilson Woyzeck camű előadása.”
Metz Katalin: Díjra jelölt Krétakör, Magyar Nemzet, 2003. július 12.