Pótszékes telt házzal ment az előadás, a közönség vastapssal jutalmazta az újdonsült színészgárdát a Ruszt Stúdió Színházban, melyet Pál András és Rétfalvi Tamás rendezett.

─ Pár perce ért véget az előadás. Mennyire vagytok ilyenkor felpörögve, és meddig tart ez az állapot? – kérdeztük Kós Mátyást, a címszereplőt.
─ Jó esetben már az előadás során emelkedik bennünk az adrenalin-szint. Ehhez az kell, hogy létrejöjjön a kapocs a közönség és köztünk. Ez pozitívan hat az előadásra, és egyre emel bennünket is, ami nagyon felszabadító. Ha többször visszatapsolnak, és látszik, hogy hatása volt annak, amit a színpadon csináltunk, akkor ez az érzés, még sokáig dolgozik bennünk. Az előadás után akár másfél-két órát át. Aztán jön a nagy zuhanás, és letaglóz a fáradtság.

─ Molnár Ferenc Liliomja fiatalok problémáit veszi górcső alá. Mondasz néhány példát?
─ Hogyan éljük meg a magunk elfogadását, a szeretetre való igényünket, majd, amikor megkapjuk a hőn áhított szeretetet, mit kezdünk vele? Szerintem nem csak fiatalok problémái ezek, hiszen az emberek kortól függetlenül lehetnek magányosak, szenvedhetnek a szeretetlenségtől. Párkapcsolatra vágyás, párkapcsolatban élés, ki mit vár el, majd mit kap a másiktól, hogy reagálunk a másikra – ezek mind fontos részei az emberi kapcsolatoknak. A Liliom legfőbb motívuma – a mi olvasatunkban – a szeretetéhség. Majd az érem másik oldala: mit kezdünk azzal, ha megkapjuk, amire nagyon vágytunk. Hogy fogadja ezt be az egó? Elhiszi-e magáról: neki jár, hogy valaki igazán szeresse. A mai világunkban kardinális kérdés, hogy lehet létrehozni egy párkapcsolatot, majd megélni azt, lehetőleg minél kevesebb sérüléssel.

─ A Liliomot alakítod, aki véget vet az életének. Vérfoltos az inged, vérvörös a két tenyered. Lejön ez rólad valaha is?
─ Szerencsére igen. Ez egy speciális festék, amit filmesek és színházak használnak. Nem úgy néz ki, de hideg vízzel lemosható a bőrömről. Sőt, a fehér ingemet sem kell kidobni, ebből is kimosódik a festékfolt.

─ Mit kell tudni a Pesti Magyar Színiakadémiáról, azon túl, hogy több mint ötven éves, és gyakorlatos színész lesz, aki elvégzi?
─ Nagy múltra visszatekintő intézmény. 1966-tól működik, akkor költözött új helyszínre a Nemzeti Színház, és alakult meg a Nemzeti Stúdió. Ebből lett később a Pesti Magyar Színiakadémia. Az akadémia sajátja az, hogy rendszeres színpadi gyakorlati lehetőséget biztosít a diákjainak a Pesti Magyar Színházban, ami lehet statisztálás, vagy kisebb-nagyobb szerepek is. Az akadémián kiváló tanárok és mesterségtanárok oktatnak. Mi tavaly voltunk végzősök, a Liliom az egyik vizsgaelőadásunk. Pál András volt az osztályfőnökünk, a Radnóti Színház színművésze. Rengeteget kaptunk tőle, illetve a tanári gárdájától. Sokat tanultunk magunkról, egymásról, és a színházról. Nagyon sűrű három évet tölthettünk együtt. A hét 7 napján volt feladatunk, folyamatosan próbáltunk.

─ Mi történt veletek tavaly május óta?
─ Öten végeztünk az osztályban, és szerintem jó úton haladunk a pályánkat illetően. Van, aki napi tévésorozatot forgat, és mellette próbál, más zenét oktat és zenészként van tevékenyen jelen a színházi életben, amellett, hogy játszik. Van aki a Radnóti Színházban, van aki az Átrium Színházban játszik egy-egy szerepet. Jómagam is több helyen játszom, és próbálok. Szerencsére megtalálnak bennünket a lehetőségek.

Popovics Zsuzsanna