Sokakat meglephet a tény, miszerint A miniszter félrelép filmváltozata csak a színpadi előadás lehengerlő sikere után következett. A siker viszont azóta is töretlen, ön pedig ott volt már az első mérföldköveknél is. Hogyan kapcsolódik mindkét változathoz?
Valóban tévhit, hogy a filmből nőtte ki magát az előadás. A színdarab ősbemutatója ugyanis 1996-ban volt, a József Attila Színházban, míg a filmet csupán egy évvel később, 1997-ben mutatták be. Az eredeti előadás rendezője Szirtes Tamás, főszereplői pedig a filmváltozatban is ütős párosként működő Kern András és Koltai Róbert voltak, jómagam a hulla szerepét alakítottam. A színház jegypénztára előtt folyton kígyózó sor árulkodó jele volt annak, hogy a darabot valóban szeretik az emberek. Tizennégy éven át játszottuk az előadást nagy sikerrel a József Attila Színházban, és ezt az sem szakította félbe, hogy időközben megjelent a film, amiben bár csak két mondatnyi szerep jutott nekem, hamar beírta magát Magyarország filmtörténelmébe.

Azóta is kíséri a pályáján A miniszter félrelép, de nem ragadt magán a hulla szerepe. Több ízben is kipróbálhatta, milyen a színpadi előadás résztvevőjének és alkotójának lenni.
A darab sikere szerencsére azóta is töretlen, és ezt kiválóan alátámasztja a tény, hogy hány helyre eljutott már. Budapesten túl játszottuk Nyíregyházán, Pécsen és Zalaegerszegen, most pedig végre Kecskeméten is színre visszük, és véleményem szerint az egész országot körbejárja majd. A darab mindig és mindenhol megtalálja a közönségét, az emberek kíváncsiak rá, és ez boldoggá tesz, hiszen valóban számtalan kapcsolódásom van a történethez: játszottam már a hullát és a minisztert, de több helyen meg is rendeztem az előadást. Talán mondanom sem kell: mostanra kívülről tudom az egészet!

Egy színházi előadás egészen másfajta megközelítést igényel, mint a film. Okozott ez nehézséget vagy szükség volt emiatt többszöri újratervezésre?
A film képi világa és lehetőségei sokkal szélesebbek egy színpadi előadásnál, és bár a történet ugyanaz, a film ikonikus látványelemei közül sokat kényszerűen el kellett hagynunk. Ilyen volt például a hulla egyik legviccesebb jelenete, amikor tolókocsival végighalad a szállodán. A miniszter félrelép alapvetően egy helyszínen játszódó darab, ezért talán abban különbözik leginkább a filmtől, hogy míg ott néha elhagyjuk a szállodai szoba területét, a színpadi előadásban erre nincs lehetőségünk. A humorral tűzdelt történetnek, a rendezésnek és a színészi játéknak köszönhetően azonban aligha lehet hiányérzetünk.

Ray Cooney a legnagyobb ma élő angol vígjátékszerző. Mit gondol, mi az ő töretlen sikerének titka?
Ray Cooney egészen rendkívüli író, aki pontosan tudja, milyen reakciót vált ki a közönségből egy-egy szituáció, így rendszerint el is éri, hogy a néző dőljön a nevetéstől. Nem A miniszter félrelép az egyetlen műve, amelyet jól ismerünk és több alkalommal láthattunk már a magyar színpadokon. A teljesség igénye nélkül, ilyen például a Család ellen nincs orvosság, A feleség negyvennél kezdődik, a Páratlan páros és a Kölcsönlakás. Mindegyik történet tökéletesen alátámasztja, hogy Cooney mennyire érzi és tudja azt a hatásmechanizmust, amely szakadatlan nevetést eredményez. Tudja, mikor nyíljon ki egy ajtó, mikor essen le az ablak, mikor csússzon le egy nadrág… és ezek a történetek mind hétköznapi szituációkból alakulnak ki, ez benne a legelképesztőbb. A cselekményt minden esetben megakasztja valami egy ponton, onnantól kezdve pedig megállíthatatlanul robognak a váratlan és abszurd események.

A miniszter félrelép esetében mi az alapszituáció és a központi motívum?
A történet a lehető leghétköznapibb szándékkal és eseménnyel indul: két ember szerelmi légyottra készül, ám a zavartalan estét szinte azonnal félbeszakítja, hogy hullát találnak a szállodai szobában. És ha van egy hulla, szinte törvényszerű, hogy a lehető legrosszabbkor bukkan majd fel a pincér, a szállodaigazgató, a feleség, az ápoló, a féltékeny férj és a szobalány. Ők mind mozgatórugói a történetnek, amit egyébként rendszerint egy felkészült főhős – jelen esetben a miniszter – és egy balfék – a titkára – irányít. A talaj mindenki lába alól kicsúszik, innentől kezdve pedig az előadás már nem a szerelmi légyott megvalósulásáról szól, hanem arról, a miniszter hogyan mászik majd ki a titkár segítségével a kialakult kalamajkából.

A kalamajkából, ami ezúttal a Kecskeméti Nemzeti Színház nagyszínpadán alakul ki. Meséljen a próbafolyamatról!
Mivel közel négyszázszor játszottuk ezt az előadást a József Attila Színházban, ezt követően pedig több mint negyvenszer Zalaegerszegen, minden apró részletét ismerem és pontosan tudom, mit szeretnék látni a színpadon. A kecskeméti színészek egytől egyig kiválóak, nagyon örülök a közös munkának, ami azzal indult, hogy megadtam nekik az alapmotívumokat, a pontos útirányokat: hogy mikor és hogyan kell bejönniük, illetve milyen motivációi vannak a karaktereiknek az adott szituációban. Minden mást rájuk bíztam, hiszen rendkívüli tehetségekről van szó, akik pontosan érzik és tudják a feladatukat. Ray Cooney műve számos helyen lehetőséget kínál arra, hogy – a történet ívét megtartva – improvizációra is sor kerüljön. Én ezt mindig is támogattam és szerencsére az itteni kollégák remekül művelik.

A miniszter félrelép film- és színpadi változatában egyaránt központi szimbólum az ablak. Mit kell tudnunk róla?
Az előadásban valóban fontos szerepe van a bútorzatnak, különösen az ablaknak, ami ha nem időben vagy rosszkor csapódik le, az gondot okoz. Erre két díszítő ügyel a háttérben, ők működtetik az ablakot ellensúlyokkal. Ez egy nagyon komoly háttérmunkát és koncentrációt igényel, fix és pontos konstrukcióra van szükség, de nekem meggyőződésem, hogy a miénk ilyen. A próbák alatt remekül működött, így biztos vagyok benne, hogy élesben is fog.