Egyedülálló látványvilággal kel életre a Bajazzók világa Szegvári Júlia első rendezésében
Gál Orsolya
„Határozott elképzeléseim voltak arról, milyen világot szeretnék megteremteni a színpadon, és mire szeretném helyezni a fókuszt. Egy különleges, álomszerű atmoszférájú Bajazzók élt bennem, és ez az érzés már a kezdetektől rendkívül erősen vezetett”– tudtuk meg Szegvári Júliától.
Az előadás szövegkönyvét Tóth Kata dramaturggal közösen dolgozták át, hogy közelebb hozzák a nyelvezetét a mai nézőhöz. „A Radó-féle fordítás csupa költészet, de úgy éreztük, hogy nem minden helyzetben működik elég pontosan. A színház a színházban jelenetekhez jól illett ez a stílus, a valóság megjelenítésénél viszont kissé régiesnek hatott. Ezért szerettük volna modernebb, frissebb nyelvre hangolni” – mondja Júlia.
A librettó frissítése hosszú, aprólékos munka: egy opera szövegkönyvének átdolgozása nehezebb feladat, mint egy prózai darabé, hiszen minden szótagot a zenéhez kell igazítani. „Az opera műfajában a zenei anyag kötött: nem szokás belőle húzni vagy módosítani. A ritmushoz és a szerkezethez nem nyúlhatunk. Előnyt jelentett, hogy ismerem a kottát, de ez a műfaj annyira összetett, a szövegnek a zenére kell simulni. Károly Katival, a színház zenei vezetőjével, valamint a karmesterekkel – Drucker Péterrel és Iván Sárával – folyamatosan egyeztettünk, hogy minden pontos legyen. A próbákon a korrepetitorok - Madarász Éva Andrea, Lestákné Valasek Szilvia és Faragó Zsófia - voltak segítségünkre."
Szegvári Júlia erős szálakkal kötődik a zenéhez, a muzsika gyerekkora óta fontos része az életének. „Konzervatóriumot végeztem, ami most, ebben a munkában különösen nagy segítségemre volt.”
Az opera különleges hangszerelésben szólal meg: a nagyzenekari partitúrát a kecskeméti teátrum zenekara számára át kellett dolgozni. Ráadásul a darabba új szereplők is kerültek, és ehhez pedig új zenei anyagra volt szükség. „A hangszerelés hihetetlenül nagy munka volt, hónapokig tartott. Iván Sára elképesztő érzékenységgel írta meg a kiegészítő zenei anyagot, ami szervesen illeszkedik Leoncavallo zenéjéhez – mintha mindig is része lett volna.”
A Bajazzók kecskeméti előadása egy hatalmas vállalkozás, egyszerre több mint ötven ember dolgozik a színpadon. Júlia számára lényeges volt, hogy ne csak a főszereplők története legyen élő. „Számomra fontos volt, hogy az énekkari művészek ne pusztán városlakó tömegként jelenjenek meg. Azt szerettem volna, hogy minden szereplő valóban éljen ebben a világban: legyenek saját történeteik, sorsaik, kapcsolataik. Így bárhová nézünk a színpadon, mindig történik valami – ettől válik igazán élővé a látvány.”
A látványvilág az előadáson dolgozó vizuális alkotók közös gondolkodásának eredménye. „A munka elején egyetlen nagyon erős képem volt: a színpadon állnia kell egy furgonnak. Ebből az ötletből Molnár Anna díszlettervező egy lenyűgöző cirkuszi furgont varázsolt, és megteremtette azt a különös világot, amelyben az előadás játszódik. A vizuális világ másik meghatározó része Pirityi Emese jelmeztervei: a kórus tagjainak letisztult, mégis egyedi ruhákat, a cirkusz színes, elvont figuráihoz rendkívül karakteres jelmezeket álmodott meg.”
Szegvári Júlia számára a Bajazzók egy fontos szakmai kihívás volt. „Olyan alkotókat választottam magam mellé, akikkel úgy éreztem, hogy tudunk majd együtt gondolkodni. Raj Martin játékmesterként végig mellettem volt: pontosan értettük, kiegészítettük egymást.”
A rendező külön kiemeli: „Az előadásban egy vándortársulat jelenik meg, ahol együtt élnek és dolgoznak a színészek, cirkuszi figurák és a színpad mögött dolgozó emberek. Itt a különlegesség az, hogy a meghívott gólyalábason és akrobatákon kívül ezeket a szereplőket valóban a saját színházunk kellékesei, világosítói és díszítői alakítják – a saját világukat hozzák be a színpadra.”
Az operáról Júlia szenvedéllyel beszél: „Szeretem, mert nagyon pontos műfaj – a zene mindent meghatároz, de néha épp ellenpontozni kell, néha pedig vele menni. Ezen a határon egyensúlyozni izgalmas kihívás. Azt szeretném, ha a nézők is együtt lélegeznének ezzel a világgal. A klasszikus zenét napjainkban is valahogy fenn lehet tartani, és hogyha jól nyúlunk hozzá, akkor ez igenis egy élvezhető műfaj.”
Júlia életében a próbafolyamat ideje alatt a színház és a család az eddigieknél is szorosabban összefonódott. „A kislányom, a kétéves Zora még kevés szót tud tisztán kimondani, de az, hogy “Bajazzók”, már megy neki. A négyéves fiam, Brúnó pedig ebből az operából énekel otthon. Nálunk most minden a Bajazzók körül forog.”