A 2024/25-ös évad végén a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház énekkari művésze, Mátyási Áron vehette át a Látó Ricsi Emlékdíjat. „Nagyon meglepődtem, és nagyon jólesett ez az elismerés. Amikor meghallottam, hogy én kaptam meg a díjat, akkor hittem el igazán, hogy a kollégák és a színház vezetősége a dicsérő szavakat nemcsak ösztönzésképpen mondták évad közben, hanem tényleg komolyan gondolták.”

Áron számára ez a díj nem pusztán egy elismerés volt, hanem megerősítés is, hogy értékelik mindazt a szenvedélyt és befektetett energiát, amivel a feladataihoz hozzálát. „Számomra mindig az a fontos, hogy mennyit teszek bele egy szerepbe. Az, hogy a végén hogyan érzem magam benne, attól függ, mennyit dolgoztam rajta. A legjobb pedig az, hogy ez a folyamat örömet okoz számomra.”

A fiatal énekművész nagy lendülettel vágott bele az új évadba, ami cseppet sem ígérkezik könnyűnek. Áront ugyanis hatalmas kihívás elé állítja az idei operabemutató, a Bajazzók, amiben Silvio szerepében láthatjuk majd. „Elárulom, hogy elsőre nagyon megijedtem a feladattól, ugyanis basszbariton vagyok, Silvio szerepe pedig magasabb, inkább lírai bariton. Egy kicsit félek tőle, de örülök annak, hogy van bennem egy ilyen érzés, ugyanis ez is előrébb visz. Legalább nem rutinból teszem a dolgom, hanem újabb energiát tudok meríteni belőle.”

Éppen ezért ez a fajta félelem, amit Áron számára Silvio szerepe okoz, egyben hajtóerő is. Egy olyan lendület, ami kapaszkodót fog majd adni számára a próbafolyamat során. Bár a bemutató még odébb van, novemberben láthatja a közönség a Bajazzók című operát, de Áront már nyáron is foglalkoztatta ez a kihívás. „Szerintem nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna erre a szerepre. Hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat, de tudom, hogy nem agyalni kell rajta, hanem megcsinálni. Az is hajt, hogy bebizonyítsam, igenis képes vagyok rá.”

Áron számára nagyon fontos, hogy minden feladatba a tőle telhető legtöbb energiát beletegye. „Számomra kötelező, hogy végig, nemcsak a próbaidőszak alatt és nemcsak a színházban, hanem otthon is ezzel foglalkozzak. Próbálom magamból kihozni a lehető legtöbbet. Nem tudom, hogy mi a maximum, de szerintem sokkal több, mint amit az ember néha képes gondolni saját magával kapcsolatban.”

A fiatal énekkari művész fejében meg sem fordult a pályája kezdetén, hogy egyszer operát fog majd énekelni. Egy meghatározó találkozás indította el ezen az úton. „A Keleti István Művészeti Iskolában színészképzésre jártam, ott találkoztam Berecz Beával, akit a mai napig a mesteremnek tartok. Ő mutatta meg nekem ezt az utat, és beleszerettem az operák világába. Mellette Hernádi Kriszta beszédtanár is nagyon sokat adott nekem: mindketten a szabad megszólalásra tanítottak. Azelőtt tele voltam szorongással, görcsökkel, de ők felszabadítottak, és megtanítottak arra, hogy a legjobb mindig az, ami szabadon áramlik. Az éneklésben, a beszédben és a mozgásban is ez visz előrébb.”

Áron szavai mögött ott rejlik az opera iránti mély szeretet, ami szinte minden mondatát áthatja. „Az első itt töltött évadomban a Bánk bánt játszottuk, amiben Biberach szerepét énekelhettem, és habár keresztmetszet volt, óriási élményt jelentett. Az opera sokak szerint elavult műfaj, de szerintem a klasszikus zene soha nem tud elavulni. Az én lelkemet mindig simogatja.”

Nemcsak a színpadon, hanem tanárként is igyekszik Áron közelebb hozni a zenét az emberekhez. „Nagyon sok olyan fiatal jön hozzám, akik előtte nem foglalkoztak a hangjukkal, de például a színművészetire felvételiznek, azért szeretnének tanulni. Eleinte félve kezdenek bele, de aztán ráéreznek arra, hogy milyen szabadon énekelni. Mióta az eszemet tudom, énekelek, de amikor elkezdtem foglalkozni a testtudattal és a mentális egészségemmel is, az óriási változást hozott az éneklési stílusomba és az életembe is. Ezt a szemléletet szeretném átadni nekik.”

Most már az ötödik évadát tölti Áron a kecskeméti teátrumban, és eddig minden egyes itt töltött esztendő új kihívásokat és újabb lehetőségeket tartogatott számára. „Itt szabad embernek érzem magam. Van lehetőségem fejlődni, és az is nagyon jó, hogy bátorítanak arra, hogy merjek kiállni magamért. Sokszor kaptam már visszajelzést, hogy jó látni, mennyire nyitott vagyok. Ez számomra egy nagyon fontos megerősítés.”