– Mindig is szenvedélye volt az írás?

– Igen, nagyon fiatalon kezdtem el írni, és 22 évesen már megjelent egy novelláskötetem Kezdő író címmel. Újságíróként kezdtem a pályám a francia sajtóban, majd 1990-ben Jean-Louis Servan-Schreiber, aki számos újság és magazin tulajdonosa volt Európában, felajánlotta, hogy vállaljak vezetői pozíciót. Ez az ajánlat megváltoztatta az életemet. Az elmúlt 35 évben sok televíziós és médiacégnél töltöttem be vezető pozíciót, de az írás gondolata mindig is foglalkoztatott.

– Mi inspirálta arra, hogy az első színdarabját éppen Kelet-Európa egyik legsötétebb korszakáról írja?

– Kommunista országban nőttem fel, és az édesapám szenvedélyesen érdeklődött a történelem iránt, különösen Közép- és Kelet-Európa múltja foglalkoztatta. Ezt a szenvedélyt rám is átragasztotta. Különösen megrázott az az időszak, amikor a kommunista vezetőket a saját pártjuk perelte be. Ez Magyarországon is megtörtént 1945 és 1956 között, például Nagy Imre esetében.

– A három főszereplő – Kosztov, Liza és Gesev – egészen különböző világokat képviselnek. Melyik karakter megformálása volt a legnagyobb kihívás?

– Liza volt a legnehezebb, mert benne két személyiség él egy testben. A szépségét és az intelligenciáját társadalmi felemelkedésre és anyagi jólétre váltotta, ugyanakkor legbelül romantikus lélek maradt. Nagyon izgalmas, de nehéz feladat volt ábrázolni ezt az ellentmondást.

– Hogyan építette fel a történet erős pszichológiai feszültségét egyetlen cella falai közt? 

– A darab évekig érlelődött bennem. Szerettem volna visszanyúlni az ógörög drámák alapjaihoz: a hely, az idő és a cselekmény egységéhez. Kosztov utolsó éjszakájának helyszíne - a cella - magától értetődő választás volt. Természetesen minden az ő képzeletében, az utolsó álomban történik, a valóságban a történelmi események másképp zajlottak. Használtam egy másik klasszikus drámai eszközt is: a deus ex machinát, méghozzá Liza megérkezésével a darab végén.

– A „második reggel” az álomvilágban, egy távoli tájon játszódik. Miért fontos önnek ez a szimbolikus kép?

– Egy humanista üzenetet szerettem volna közvetíteni: a szeretet és a természet erősebb minden ideológiánál, hatalmi ambíciónál és anyagi jólétnél.

– Hogyan fogadta, amikor a kecskeméti színház megkereste a darab színrevitelének ötletével? 

– Különösen megtisztelő számomra, hogy Cseke Péternek, a teátrum direktorának tetszett a darabom, és úgy döntött, hogy színpadra állítja. Hálás vagyok Szente Vajknak is – akit szintén egy rendkívül tehetséges művésznek tartok -, hogy megmutatta neki a darabomat. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház közel 130 éve nyitotta meg kapuit, éppen ezért ennél méltóbb helyet el sem tudnék képzelni. Nagyon várom már az előadást, és azt, hogy lássam a közönség reakcióját.

– Tervezi már a következő színdarabját is? 

– Igen, már dolgozom egy új projekten. Egy kortárs témájú, humorosabb hangvételű darabról lesz, ami Skóciában játszódik, és „Skót vihar” a címe. Még sok munka vár rám, de nagyon izgalmasnak ígérkezik.

Pavel Stantchev darabját, az Egy éjszaka, két reggelt Cseke Péter rendezésében láthatják. Kosztovot, a korábbi miniszterelnök-helyettest Ferencz Bálint alakítja. Gesev, az Állambiztonsági Hivatal igazgatója szerepében Pál Attila lép színpadra, Liza a költőnő megformálója pedig Hajdú Melinda. 

A díszleteket és a jelmezeket Gyarmati Dóra tervezte, a darab irodalmi konzultánsa Galambos Attila volt, a zenét pedig Tóth Jázmin szerezte és adja elő. A premier október 24-én lesz a Ruszt József Stúdiószínházban.